A szovjet népgazdaság

Előszó

Részlet a könyvből:
"A legendabeli Harun al Rasid kalifa - az igazitól eltérően - nagyon jó ember volt, őszintén szeretett volna gondoskodni az egyszerű emberekről. Éjjel álruhában járta Bagdad utcáit beszélgetett a koldusokkal, így aztán tőlük tudta meg az igazságot. Reggel pedig bölcs döntéseket hozott s még udvaroncait is ámulatba ejtette valóságismeretével. Nagyot kellett azonban csalódnia, amikor a soron következő éjszakai beszélgetésekből megtudta, hogy döntéseivel - ahelyett, hogy boldogabbá tette volna alattvalóit - épp az ellenkezőjét érte el: az arcátlan hivatalnokok a felismerhetetlenségig eltorzították rendelkezéseit. S az egyszerű emberek élete még nehezebbé vált. Harun al Rasid nem adta fel, egyre újabb és újabb rendeleteket adott ki. A hivatalnokok kiforgatták ezeket is. Elzavarta őket, újakat állított a helyükbe, míg végre meghallotta a hőn áhított szavakat: jobb lett az élet. A szemtelen hivatalnokok ugyanis, akik szintén belefáradtak a nemeslelkű kalifával folytatott párviadalba, egy csapatnyi rongyokba öltöztetett embert béreltek fel - s a kör bezárult.
A legendák szívósak, ha van táptalajuk. Ma, a XX. század végén a „Harun al Rasid-szindrómát" a visszajelzés hiányának nevezik - adott esetben a hatalom és a társadalom között. Nem ez volt-e a baja az egykori szovjet vezetőnek, Leonyid Brezsnyevnek is? S nem ez a körülmény játszott-e közre abban, hogy a 80- as évek elejére a Szovjetunió a gazdasági válság szélére sodródott? Mindenesetre vannak ilyen magyarázatok is." Vissza