Előszó
A szovjet képzőművészet kiállítására érkező néző feltétlenül felfigyel arra a tényre, hogy a kiállítás egyformán foglalkozik a történelmi múlt és a jelen témáinak bemutatásával.
A két téma szorosan összefügg; ugyanis a múlt vizsgálata nélkül lehetetlen a jelen megértése, a jelen ismerete nélkül pedig nem tudjuk felfogni a múlt történelmi jelentőségű eseményeinek lényegét.
A szovjet képzőművészet a forradalom első éveitől kezdve népünk életének krónikásává vált.
A kiállítás anyagát azok a művek alkotják, melyeket a Lenin születésének századik évfordulója emlékére rendezett Össz-szövetségi Kiállításon is bemutattak.
Az Össz-szövetségi Kiállítás, mint egy sok mellékfolyós bővizű folyó, minden jelentőset magába szívott, melyet az utóbbi három évben alkottak a szovjet köztársaságok mesterei. Joggal beszélünk nemzeti kultúránk sokszínűségéről, melyet a közös internacionalista feladatok egyesítenek.
Az országunk köztársaságainak barátságában testet öltött szocialista humanizmus nagy mértékben elősegítette a Szovjetunió területén élő népek szellemi kultúrájának és művészeti tevékenységének továbbfejlődését.
Az utóbbi évtizedekben az autonom köztársaságokban - különösen a Kaukázuson túli területen és Közép-Ázsiában - nemzeti iskolák szerveződtek. Ezek az iskolák útkereséseikben a népművészet hagyományaiból indulnak ki.
Bár a legkülönbözőbb témák foglalkoztatják a művészeket, mindannyiuk munkásságát áthatja a forradalmi szellem és a lenini eszmék győzelmének ábrázolására való törekvés.
A „Lenin és Október" téma ábrázolásakor a művészek megelevenítik a forradalom előkészítésének és megvalósításának, valamint a polgárháborúnak eseményeit és azt, hogyan jött létre az újtípusú szocialista állam.
Vissza