A szovjet Komszomol

Előszó

Moszkva, 1987. április 18. A Kreml Kongresszusi Palotájában folyik a Komszomol XX. kongresszusának záróülése. A teremben feszült a légkör - a négy napig tartó heves, nem egészen egyértelmű vita után most fogadják el a záróokmányt és ezzel véget ér a legfelsőbb Komszomol-fórum.
Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára lép a mikrofonhoz. Ő is izgatott.
"Küldött elvtársak! - mondja. - Megszenvedtek a kongresszusukért!"
Hogy-hogy "megszenvedtek"? Miért von le ilyen következtetést titkárunk a vezető párt legközelebbi segítőtársának, közvetlen tartalékának kongresszusáról? Méghozzá az Októberi Forradalom 70. évfordulójának évében, a Komszomol megalakulása 70. évfordulójának küszöbén?! Nem szónoki kérdés ez. A választ megtalálhatjuk magában a zárszóban, a kongresszus egyéb dokumentumaiban - még visszatérünk rájuk. S mégis, talán a legjobb válasz a gyakorlat, a reális Komszomol-tevékenység elemzése, a szovjet ifjúsági mozgalom történelmi tapasztalatának mai megvilágításában való áttekintése lesz.
Az Össz-szövetségi Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség egyike a különböző országok néhány tucat kommunista ifjúsági szövetségének. Ha egészében nézzük az egyetemes forradalmi ifjúsági mozgalmat - ezt a XX. századbeli társadalmi fenomént -, akkor elkerülhetetlenül arra a következtetésre jutunk, hogy egy történelmi korszak viszonyai között a szövetségek zömmel hasonló feladatokat oldanak meg. Fejlődési törvényszerűségeik objektív jellegűek, ami feltételezi munkájuk felépítésében és főbb irányaiban, formáiban és módszereiben a legáltalánosabb vonások elkerülhetetlen ismétlődését. Ugyanakkor mindegyik szövetségnek megvannak a maga saját, különleges vonásai. Vissza