A szövetség megújitása

Előszó

Kissé zavarban vagyok, hogy oly jelentékeny és kiváló írót, mint Albert Steffen be kell mutatnom a közönségnek. Ő tudniillik olyan nagy név s kivételes talentum, nemcsak mint regényíró, költő és essaiista, hanem mint egy nagy filozófiai mozgalom: az anthropozófia vezető embere, is hogy bemutatása igazán felesleges volna, ha merő véletlenségből - mert vannak az irodalomban és művészetben ilyen különös dolgok - nem Steffennek ez a kis regénye volna az, amely tőle elsőízben magyarul megjelenik.
Meg vagyok róla győződve, hogy e regényt, mely Steffent képességei és tehetsége teljében, érzés- és gondolatvilága jellemző formájában mutatja, nyomon fogják követni magyar nyelven az ő egyéb írásai és ezek következményeképpen érdeklődés ébred majd nálunk is az anthropozófia iránt, amely Goethe világszemléletének folytatása gyanánt, egy magas szellemiséget képvisel és mindenképpen méltó arra, hogy a müveit közönség megismerkedjék vele.
Magas szellemiség... igen, ezzel lehet legjobban m meghatározni Albert Steffen munkáit. Ő az érzések legfinomabb árnyalatait kutatja s olyan tisztult formában törekszik annak kifejezésére és megfejtésére, hogy mi van az Élet mögött, a Természet mögött és a Halál mögött s e céljában olyan intuitív költői erő segíti, hogy könyvtárunkból nem hiányozhatik Steffen, aki nemcsak Svájc ezidőszerint legnagyobb költője, hanem az egész világirodalomnak egyik legtiszteltebb egyénisége.
Nekünk különben személyesen is volt hozzá szerencsénk, midőn a Pen Klub meghívására felolvasást tartott itt Budapesten. Akkor láttuk, hogy az emberi jóság és nemesség nemcsak műveiben, hanem egyéniségében is mennyire perszonifikálva van. Feledhetetlen vigasztaló szavai voltak a szerencsétlen magyar nemzet számára. S mély rokonszenvét éreztette a mi érzéseink és irodalmunk iránt. E rokonszenv részünkről is a legnagyobb mértékben fennáll a költővel szemben, s csak magunkat tiszteljük meg vele, midőn ennek jeléül is, Steffen első könyvét magyar nyelven közönségünk asztalára tesszük. Vissza