A szombathelyi Kertész MTSZ negyed százada

Előszó

E kötet lapjain a Szombathelyi Kertész Mezőgazdasági Termelőszövetkezet múltja elevenedik meg. Azok, akik vállalkoztak a szövetkezet 25 éves történetének megírására, fontos és szép megbízatást teljesítettek. Fontosat azért, mert a krónikaírás eszközeivel érzékletesen mutatják be, hogy a mindössze 23 hektár területen gazdálkodó szövetkezetet alapító 28 ember hite és akarata, okos és áldozatos munkája miként eredményezett napjainkra széleskörű elismerést Szépet pedig azért, mert a virágok, a virágtermesztés bemutatása az olvasóban óhatatlanul is a természet szépségét, megőrzésének, féltésének fontosságát sugallja. Az emberekben ősidők óta él a szép igénye, s a virágok - mint a természet szépségének egyik hordozói-nem kis szerepet játszottak ennek kielégítésében. A virág a költészet és a filozófiai elmélkedés kimeríthetetlen forrása. Felébreszti az emberben lakozó jóságot, s a ma embere is a színek változatosságában, az illatok finomságában, a virágok kecsességében belső énjének nyugalmát és egyensúlyát találja meg. A virágok végigkísérik életünket, emberi kapcsolatainkat. Természetes, magától érthető jelei, kifejezői egymás iránti tiszteletünknek, szeretetünknek, örömünknek, de bánatunknak is. A virágok iránti szükséglet eleinte gyűjtögetéssel, később pedig termesztéssel nyert kielégítést. Megyénkben - de hazánkban is - alig több mint egy évszázaddal ezelőtt a legtöbb embernek még saját kertje volt, s önmaga számára termesztett virágot. A városok növekedése. a városlakóvá válás következtében megváltozott a helyzet, de ezzel együtt sem veszett el az emberek virág utáni vágya, igénye. Ennek kielégítésére már a múlt század végén fejlődésnek indult az árutermelésre berendezkedett dísznövénytermesztés, amely azonban főleg a jómódú polgárság ellátását szolgálta. A felszabadulás utáni első évtizedben a háború előtti keretek között, elsősorban kisüzemi, magánkertészetekben folytatódott a virágtermelés. Vissza