A szőlőmívelés és a bor története 10.

Előszó

A BOR KEZELÉSE. NEHEZEBB PINCEMÜVELETEK.
1. Derítés.
Azt a borkezelési módot, amidőn valamely zavaros borhoz, bizonyos akár erőművileg (mechanikailag), akár vegyileg (kémiailag) ható anyagokat keverünk abból a célból, hogy a hatásukra létrejött kicsapódások segítségével a borban lebegő apró, finom szemcsék leülepedjenek, derítésnek nevezzük. Derítés által tehát egy, már zavaros borban mesterségesen még nagyobb zavarodást idézünk elő, mégis a bor tisztulása hamarabb fog bekövetkezni, mint abban az esetben, ha a bort magára hagyjuk. A zavaros bornak magától való tisztulása némely esetben - különösen nyálkás fiatal boroknál - egyáltalában nem fog bekövetkezni. A derítés tehát fa bortisztításnak gyorsított eljárása. A borok szűrésének meghonosodása előtt ez volt tulajdonkép a borok tisztításának egyedül ismeretes módja. Ma viszont a szűrés a derítést talán kissé háttérbe is szorította, ami nem helyes, mert okkal-móddal hol az egyiket, hol a másikat alkalmazva érhetjük el teljesen célunkat, a borok palackérettségét.
A borok derítéséhez bortörvényünk a következő, az egészségre ártalmatlan szerek alkalmazását engedi meg: 1. Viza- és harcsahólyag. 2. Csersav. 3. Zselatin. 4. Tojásfehérje. 5. Friss tej (lefölözött és lefölözetlen). 6. Tiszta kazeinkészítmények. 7. Spanyolföld. 8. Kaolin- vagy porcellánföld. 9. Sárga vérlűgsó (ferrociánkálium). A derítő anyagok a spanyolföld és a kaolin kivételével, kétfélekép hatnak a borra: mechanikailag (erőművileg) és kémiailag (vegyileg). Mechanikai hatás alatt azt értjük, hogy a borban elkevert derítőanyagok szemcséinek fajsúlya nagyobb, mint azoknak a zavarodását okozó anyagoknak, amelyek a bor egész tömegében lebegnek, ezen tulajdonságuknál fogva tehát amazokat súlyuknál fogva mintegy magukkal lehúzzák. A bor tisztulása felülről lefelé megy végbe. Vissza