A szőlő mint kincsbánya

Előszó

A szőlő termőképessége.

Ha a szőlőmívelésnek legtöbb sikert biztosító módját meg akarjuk állapítani, mindenek előtt ismernünk kell a szőlő természeti tulajdonságait és életfeltételeit. És ha ezt ismerjük, először is meg kell győződnünk arról: hogy a szőlőnek természeténél fogva, ha életfeltételeinek megfelelő viszonyok között élhet, évről-évre, - ha csak valami természeti csapás nem éri, - mindig és sokat kell teremni, mint terem a ribizke, pöszméte és más bogyárfajok.
Ennek oka pedig az, mert a természet törvénye szerint, az állatvilágban ép úgy mint a növényvilágban, minden egyes fajnak legfőbb feladata : fajának fenntartása és szaporítása.
Minthogy a szőlő sarjakat nem hajt, mint némely növény s ez által nem szaporodik, így fajának fenntartása végett a magtermelésre van utalva a természet által. Hogy mi általában mégis dugványozás és nem magvetéssel szaporítjuk a szőlőt, ez csak az emberi ész találékonyságára vall, valamint az is, hogy a szőlőbogyót saját czéljainkra tudjuk felhasználni, sőt azt mívelés által még fejlettebbé, levesebbé és czukordúsabbá tudjuk tenni, a madarakat pedig távol tudjuk tőle tartani; mert a bogyók a természet által voltakép elsősorban arra rendeltettek, hogy azok kedveért hordják szét a madarak a magvakat s terjesszék tovább a tenyésztést, valamint ez más magvaknál más állatoknak, vagy az apróknál a szélnek a feladata. Vissza