A szőlő kártevő (fitofág) és hasznos (zoofág) atkái

Előszó

Az utóbbi évtizedekben több - korábban jelentéktelen fitofág (kártevő) - atkafaj a szőlő legveszélyesebb kártevője lett Ezek a szabad szemmel nem látható mikroszkopikus szúró-szívó szájszervű élőlények nagy kolóniákat alkotva azonban méretükkel ellentétben jelentős károkat okozhatnak. Az atkáknak kb. 20 faja él szőlőn, ezért tartottuk indokoltnak egy velük kapcsolatos külön tanulmány megjelentetését A legtöbb faj a nyolclábú takácsatkafélékhez (Tetranychidae) tartozik ugyan, de a legnagyobb problémát mégis a - négylábú - levélatkafélékhez (Phyllocoptidae) tartozó Calepitrimerus vitis NALEPA okozza, amely rendkívül ellenálló, nagy vitalitású, termékeny faj. Ugyanakkor jelenleg az tapasztalható, hogy a szőlőültetvényekből hiányoznak, vagy csak kis létszámban vannak jelen a kártevő atkanépességet korlátozó ragadozó atkák. Az atkapopuláció egensúlyának felborulása az alábbi okokra vezethető vissza:
-A növényvédelmi gyakorlatban a túlzott kémiai védekezések során alkalmazott számos készítmény elpusztítja a természetes ellenségeket is, amelyeknek regenerálódása jóval lassúbb, mint a fitofág atkáké. Ezt a folyamatot méginkább elősegítik a piretroidok azzal, hogy teljesen kiirtják a ragadozóatkákat, a kártevő atkák elszaporodását viszont stimulálják azáltal, hogy egyes fajok tojásprodukcióját fokozzák.
- Az évtizedekkel ezelőtt kezdődött nagyméretű kemizálás következtében a káros atkáknak rezisztens, illetve toleráns egyedei szelektálódtak ki. A sűrűn egymást követő nemzedékek elősegítik a vegyszerrel szembeni ellenállóság kialakulását
- A szőlőtermesztés intenzívvé válásával megváltoztak a különböző művelési, termesztési eljárások. A nagy adagú műtrágyázás, öntözés, az intenzív, nagy termést produkáló művelésmódok, metszésmódok, kevésbé ellenálló fajták termesztése, a kedvezőbb táplálkozási feltételek biztosításán keresztül az atkák szaporodási potenciáját fokozzák.
- A védekezéstechnológiai hiányosságok, mint a menetrendszerű védekezés, szerrotáció mellőzése, nem megfelelő kijuttatási módszer, a kártevő biológiájának ismerete nélkül megválasztott védekezési időpont egyaránt kedvez az erősebb vitalitású atkák elszaporodásának. A védekezéstechnológia javítása érdekében első feladatként a szőlőben lévő fitofág és ragadozó atkafauna felderítését tűztük ki célul, amelyre a téli rügyboncolásos módszert tartottuk a legalkalmasabbnak. Ahhoz, hogy eredményesen tudjunk fellépni egy kártevő ellen, ismerni kell életmódját, vegyszerekkel szembeni érzékenységét Az eddigi irodalmi ismereteket kiegészítettük az ezidáig ismeretlen ragadozóatkák felderítésével, valamint életmódjuk megfigyelésével, vagy szerekre való érzékenységük vizsgálatával. A 6 éve folyó vizsgálat során együttműködve a Balatonfelvidéki Szőlő- és Bortermelők Egyesülésével, alkalom nyílt arra, hogy a különböző atkafajok szőlőben való elterjedésének arányát is vizsgáljuk. Vissza