Bálnavadászok a déli Jeges-tengeren

Előszó

A bálnavadászat több évszázados múltra tekinthet vissza. Kezdetben az emberek csak azért vadásztak a tenger óriásaira, hogy élelmet, zsírt és húst szerezzenek maguknak. Idővel azután gyertyát és szappant, fényezőlakkot és festéket, világítógázt és kenőanyagokat is készítettek a bálnazsírból. Megbecsülték a halcsontot is, amelyet magas gallérok, krinolinok, női fűzők, sisakforgók készítéséhez használtak. A tengerek és óceánok erdőtlen partvidékén a halcsontot gyakran építőanyagul is használták, gerendák és deszkák helyett, házak és kerítések építéséhez.
A technika fejlődése folytán a bálnatest felhasználása módosult. A villamosság felfedezése következtében a gyertyafogyasztás erősen csökkent, a világítógáz-szükséglet pedig szinte teljesen megszűnt. A celluloid, a plasztikus anyagok teljesen pótolják a halcsontot. A fényezőlakkot és a festékeket túlnyomórészt vegyi úton állítják elő. Ezzel szemben számos újfajta készítményt állítanak elő a bálnatest anyagaiból. A bálnavadászat manapság is fontos szerepet játszik sok ország gazdasági életében. Nagy hasznot hajt a Szovjetunió népgazdaságának is. A Szlava flottilla termékeiből például kiváló minőségű margarint és szalonnát, valamint A-vitamint, inzulint, kolesztrint és más gyógyszerkészítményeket állítanak elő. A bálnák zsírját, irháját, lisztté őrölt húsát mind nagyobb mértékben alkalmazzák a bőr-, vegyi- és illatszer iparban, továbbá a mezőgazdaságban. Csupán gyógyszerészeti, étel- és műszaki zsírból akkora mennyiséget termelünk egyetlen bálnavadász-évadban, amennyit két és fél millió juhból lehetne előállítani. A Szlava minden útja sok tízmillió rubel hasznot hajt a szovjet államnak. Vissza