Előszó
Részlet a könyvből:
"A házikutya származásáról sok vita folyt a szakemberek körében.
Nehéz volt eldönteni a kérdést, hogy a kb. 200 kutyafajta közvetlenül
a farkastól, rókától, sakáltól vagy más, ma is élő kutyaféle ragadozóból származtatható-e le, vagy pedig a kutya és rokonai közös őstől
vagy ősöktől, az ún. őskutyáktól származnak.
Erre a kérdésre az őslénytan tudománya adott választ. Az ásatások
során előkerült csontleletek vizsgálatával, összehasonlításával kiderítette, hogy a kutya és vadon élő rokonai - farkas, sakál, hiéna,
róka stb. - egy, körülbelül 40 millió évvel ezelőtt élt kis termetű,
macskaszerű, fán élő, húsevő emlőstől, a Myacisnak. nevezett állattól
származnak.
Ennek utódai az évmilliók során két ágra szakadtak. Az egyik
ágból, a hatalmas termetűvé vált medvekutyákból származtathatók
a ma is élő medvék, míg a másik ág jellegzetes képviselője, a Cynodiktis
a kutyafélék őseként szerepelt. Ez az állat hasonlított a Myacishoz,
karmait még vissza tudta húzni, mint a macska.
Később ez a faj is két ágra szakadt. Az egyik ágból az afrikai és az
indiai vadászkutyák jöttek létre, a másik ág pedig - néhány átmeneti alak kifejlődése után - az európai, az ázsiai, valamint az
amerikai kutya, farkas és rókacsaládok őse lett.
Az így kialakult állatfajok - a kutyafélék - magasan fejlett
intelligenciájuk, futókészségük, fejlett közösségi érzékük és alkalmazkodóképességük következtében szenvedélyes és taktikus vadászokká
alakultak és - a hiéna kivételével - ma is azok, a házikutyafajtáktól
a vadon élő farkasfalkáig."
Vissza