A szőke Tisza fekete napjai

Előszó

Szolnok városa, de a Közép-Tiszavidék is jelentősen kötődik a Tiszához és a Zagyvához. Ez a kötődés nemcsak a megélhetést segítette, a folyók veszélyt is jelentettek az itt élők számára. Az 1970-es árvíz óta többször is kellett a Tiszától - magasított, erősített gátakkal - védeni a városi, a térséget. Az 1998/99-es és a 2000 évi "millenniumi" árvíz azonban túltett minden eddigi veszélyen. (A statisztikusok 1999-ben azt mondták, hogy 300 évente; 2000-ben, hogy 100 évente fordul elő legközelebb ilyen nagy víz. Ha 2001-ben is nagy lesz a Tisza, akkor hány évet jósolnak?) Ha az itt élők azt gondolták, hogy az árvizeknél nagyobb baj nem érheti őket, csalatkozniuk kellett. Igaz, hogy nem a természet, hanem az emberi felelőtlenség miatt, de egy másik katasztrófával, a ciánszennyezés okozta ökológiai rombolással találták magukat szemben. (Akkor még csak sejtettük, hogy 2000 tavaszán újabb árvíz várható.) Sokat lehetne beszélni az árvíz és a cián okozta gondokról, bajokról, azonban hadd közelítsek most más módon az átélt időszakhoz. Szolnokon sok-sok éven át az a hír járta, hogy nem elég összetartó a város, nincs lokálpatriotizmus, az emberek nem szeretnek itt élni, ugródeszkának használjál Szolnokot, nem érzik maguknak, nehezen lehet őket "megmozgatni". S valóban, nekem is sok hasonló tapasztalatom volt, azonban mindig biztos voltam abban, hogy meg lehet találni ennek az okát, illetve a módszert, hogy ez megváltozzon. Meggyőződésem, hogy sokkal több információt kell eljuttatni az emberekhez, ki kell kérni a véleményüket a várost és így a saját magukat érintő döntések előkészítő szakaszában. Olyan rendezvényekre, eseményekre van szükség, ahová az emberek szívesen mennek. Olyan városképet kelt kialakítani, amely örömet okoz, nevel és rászoktat arra, hogy gondozzuk saját életterünket. Civil szerveződésekre van szükség, melyek összefogják, koordinálják a polgári gondolatokat, értékeket, szervezik közösségünket. Az árvízi védekezés sokat segített, hogy mindez megvalósulón. Az egész város megmozdult, egy emberként akarta, hogy legyőzzük a természetet, ne a víz legyen az úr. Vissza