A szocializmusban nincsen árva gyerek

Előszó

A világ minden országa közül a Szovjetunióban, a szocializmus országában törődnek legjobban a dolgozók gyerekeivel. Ott valóban hathatós segítséget kap minden anya gyereke megfelelő ellátásához és intézményesen viselik gondját az egyedül maradt, anyátlan gyereknek. Egyetlen országnak sincs olyan kiterjedt bölcsőde- és csecsemőotthon-hálózata, mint a Szovjetuniónak. De nemcsak kiépítették a csecsemőotthonok széles hálózatát, hanem azzal is intézményesen törődnek, hogy ezekben az intézetekben milyen állapotban vannak a gyerekek, hogyan fejlődnek, hogyan érzik magukat. A Szovjetunió egészségügyi minisztériumának a bölcsődék orvosai és egészségügyi dolgozói számára kiadott vezérfonalából idézzük az alábbiakat. » . . . A gyermek idegpszichikai fejlődése életének első három évében a leggyorsabb. Ebben a korban fejlődnek ki az érzékszervek tevékenységei, a különféle mozgások, az alapvető pozitív és negatív érzelmek, az emóciók: a félelem, a harag, az öröm, a közelállók iránti szeretet, ekkor kezd lerakódni a gyermek személyiségének emocionális alapja...« » . . . a kisgyermek élete örömökkel legyen telve, soha ne unja magát, mindig tevékenykedjék. . .« » . . . fontos, hogy milyen a gyerek hangulata, miközben testi szükségleteiről gondoskodunk. Fordítsunk ezért nagy gondot arra, hogy az etetés, altatás, öltöztetés ne legyen számára kín, hanem öröm és újdonság.« A kapitalista országokban ez nem így történik. A kapitalista társadalomban az anyátlanul maradt, vagy elhagyott szegénysorsú csecsemőre nagyon szomorú sors vár. Nagy a számuk, de kevés az olyan intézmény, mely befogadja az elhagyott csecsemőket. Maguk az intézetek általában rosszul felszereltek, rossz anyagi körülmények között működnek. Éppen csak a gyerekek életbentartására összpontosítják figyelmüket. De ez sem jár mindig sikerrel. A hiányos gondozás következtében a csecsemők nagyrésze elpusztul, az életben maradtak pedig erősen megsínylik az ilyen intézetekben eltöltött időt. Vissza