A szívem fehér

Fülszöveg

A főhős diplomáciai tolmács, aki az emberek minden gesztusát, rezdülését, szavát hol tudatosan, hol önkéntelenül is "lefordítja" és értelmezi. Mindeközben férfiak és nők viszonyáról, a hivatásáról, hatalmi játszmákról, a felelősségről és az idő természetéről töpreng - vagy éppen a saját házasságáról, melynek új, szokatlan viszonyaival még mindig nem sikerült megbarátkoznia.
Bár a szíve mélyén a legkevésbé sem kíváncsi a múltra, feltárul előtte egy évtizedek óta rejtegetett családi titok: hogy miként halt meg apjának első felesége, és hogyan lett öngyilkos a második. De vajon attól, hogy tudomást szerzünk egy régi bűnről, nem válunk-e magunk is bűnrészessé? Hol húzódik a határ az ártatlan kíváncsiság és a cinkosság között? És egyáltalán kell-e mindent tudnunk, mindent hallanunk és mindent értenünk?
Javier Marías szuggesztív, hajszálpontos nyelvezetű regénye, mellyel 1992-ben a világirodalom élvonalába tört, a legfinomabb lelki rezdüléseket is képes ábrázolni. Minden, ami történik velünk, végül elbeszéléssé válik, miközben maga a valóság mindig kisiklik a markunkból.

"Meghallani valamit a legveszélyesebb, az már egyenlő a tudással, a beavatottsággal, a tájékozottsággal. A fülünkön nincs bőrlebeny, melyet ösztönösen leereszthetnénk valami hallatán, s nem kímélhetjük meg, ha balsejtelmünk azt súgja, hogy hallani fogunk valamit, de akkor már késő. Immár tudunk, és a tudás beszennyezheti fehér szívünket, mely talán nem is fehér, hanem sápadt és reszketeg, vagy éppen gyáva." Vissza