A szív hangjai

Fülszöveg

Ó, emberi sors, miből van a tekereszted?...
Lőrincz György eddigi kötetei a történelem lencséjén keresztül szemlélték az emberi sorsot, hogy miképpen itatja át, és szorítja vasmarokkal az egyéni létet a világháborúk, kollektivizálás, szocialista diktatúra embertelensége, és az 1989-es rendszerváltás trükkös fordulatai. Ezekben az időkben a keresztet leginkább a történelem zűrzavarából ácsolták, s ha az írás tétje a valóság leképzése volt, nem is nagyon lehetett mást leírni, mint ezt a halálos szorítást.
Mi van azonban akkor, ha enyhül a parancsuralmak szorítása, s az individuum fellélegezhet, mi szolgál akkor témául egy olyan írói alkat számára, akinek a regény mimetikus ügy? Hát igen... Történhetett volna úgy is, hogy Lőrincz György elhallgat, s nem beszél arról, hogy amikor a történelem már csak ködfoszlányosan lebeg a mindennapok felett, akkor a keresztet főként az egyéni sorstragédiából ácsolják.
Ez a regénye egy anyáról szól, aki elindul megkeresni elveszett lányát, és nem találja meg, de megtalálja helyette az irracionalitást, s megéli azt, hogy az élet nem pusztán ok és okozat, s a váratlan események nem a múlt meghosszabbításai. Néha csak úgy előbukkannak egy teljesen más értékfelfogás erőteréből, mint amilyennek tudjuk magunkat, magukkal rántanak, hogy aztán azzal a megválaszolhatatlan, örökös kérdéssel eszméljünk a megtörtént eseményből, hogy: kik is vagyunk valójában ?
Orbán Kinga Vissza