A szitakötő

Fülszöveg

"... Kóta Dénes egyéni hangú elbeszélő. Prózája érett, karakteres, erőteljes. Modernsége, mondhatni, szinte eszköztelen, s ami a szerkesztőség tetszését leginkább megnyerte: hihetetlenül anyagszerű. Sugalljon lelkiállapotot, rajzolja át a külvilág képeit, vetítsen föl valami furcsa történelmi látomást, szóljon szerelemről, úsztassa álomba a valóságot (ezt szinte minden írásában megteszi), mindig ez a sűrű, pontosan körvonalazott, az álomszerű félhomályon, vagy éppen a nagyon is intenzív megvilágításon belül szinte tapintható, szinte szagolható, ízlelhető érzékletesség jellemzi. Olyan módon és mértékben, ahogyan régebbi korok izmos realistáit. És mégis sajátosan modern, eltéveszthetetlenül mai ez a hangvétel - hogy mitől? Talán éppen sajátos sűrítési módjától, attól, hogy nem enged meg magának egyetlen fölösleges mozdulatot sem. Szűkszavú és ökomenikus, egy-egy írásának terjedelme sose fut túl a közlendőn, de nem is hagy kielégítetlenül, hiszen Kóta Dénes eredeti foglalkozása szerint festő." (Székely Magda)

"Egyvégtében olvastam el Kóta Dénes tervezett kötetének kéziratát. Egy pillanatig sem untam, noha világa meglehetősen szűk, önmaga koncentrált önéletrajzi, mondhatnám így is: énlíra, prózában elbeszélve. Mi teszi mégis olvasmányossá? Mindenekelőtt megírásának szépsége, s az is, nyoma sincs benne a mai dívó posztmodern modoroskodásnak, egyénieskedő exhibíciónak..." (Major Ottó) Vissza