A szirén

Előszó

Részlet a könyvből:

"Ön frakkot ölt, nyakába akasztja a Sztanyiszlav-érdemrendet - ha van ilyen kitüntetése -, zsebkendőjére illatszert hint, bajuszát kacskaringósra pödri, s mindezt olyan dühös, szilaj mozdulatokkal cselekszi, mintha nem magát, hanem halálos ellenségét öltöztetné.
- Ó, örrrdög vinné! - dörmögi fogai közt. - Nincs nyugtom se hétközben, sem ünnepen! Öreg napjaimra így kell kínlódnom, mint egy kutyának! Még a levélhordók is nyugalmasabban élnek!
Ön mellett áll, ha szabad így mondanom: élete párja, Verocska, és izgatottan beszél:
- Hallottak már ilyet, micsoda gondolataid vannak: hogy nem kell látogatásokat tenni! Igazat adok neked, a sok látogatás merő ostobaság, csak rossz hagyomány, semmi szükség rá, de annyit mondhatok, hogyha itthon merészelsz maradni, akkor, esküszöm, én megyek el! El én ... örökre elmegyek! Meghalok! Egyetlen nagybácsink van, és te még arra se vagy hajlandó ... még ahhoz is lusta vagy, hogy üdvözöld az újév alkalmából, és kellemes ünnepet kívánj neki? Lenocska unokahúgunk úgy szeret bennünket, te meg, modortalan ripők, nála sem akarsz tisztelegni? Itt van Fjodor Nyikolajics, aki pénzt kölcsönzött neked, fivérem, Petya, aki úgy szereti egész családunkat, Ivan Andrejics, aki állást szerzett neked, de te... tebenned nincs érzés! Istenem, milyen szerencsétlen vagyok! Nem, ne is próbálj ellentmondani, te határozottan ostoba vagy!" Vissza