A szintétikus homok bevezetésének gyakorlati tapasztalatai

Előszó

Mielőtt a szintetikus homok részletesebb ismertetésébe kezdenék, a következő üzemi eredményt közlöm: Ma már Magyarországon is minden szárítás, vagy szikkasztás nélkül folyamatosan gyártunk 1000 - 1600 kg darabsúlyú eddig csak szárított formába öntött tárgyakat a szintetikus homoknak nevezett keverékben. Ha ennél az új formaanyag használatánál a grafit, a szárítókoksz, a gáz megtakarítását a forma felületi kidolgozásának kérdését, magának a formának a szállítását, vagypedig a formázószekrényeknek kímélését, as öntő munkának a gépesítési lehetőségét tekintjük, akkor világos, hogy ezzel as eljárással öntőiparunk olyan új technológiához és olyan új anyaghoz jutott, mellyel népgazdaságunk számára évi százmilliós megtakarítás biztosítható.
Ezek alapján a szintetikus homokban való formázás nagy jelentősége fokozottan kötelez arra, hogy ezt az eljárást üzemeink mielőbb megismerjék és alkalmazzák. A szintetikus homokban való formázás azonban éppen úgy, mint a technika minden ága, igen alapos felkészültséget, szakmai és anyagismeretet tesz szükségessé. Ha kint az üzemekben a gyakorlati életet vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy egy idő óta meglehetősen keveset foglalkozunk as öntészet egyik legérzékenyebb anyagával a homokkal, pedig ha az öntödei selejt okokat vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az öntvényhibák legnagyobb része a homokra, a homok nem ismeretére, a homokkal szemben elkövetett hibákra, mondhatjuk merényletekre vezethető vissza. Mindjobban terjed az a hang, hogy az öntészeti technológia nem más, mint a homoknak, vagy ahogy sokan mondják földnek az öntvény alakját adó minta köré való tömörítése, betaposása és a minta eltávolítása után visszamaradó üregnek a megfelelő fémmel való kitöltése. Vissza