Előszó
Amikor a függöny felgördül, - ábrázoljon a színpadkép bármit, - nincs élet a színpadon. A holt teret a színész tölti meg élettel ugy, hogy az író által meghatározott környezetben és körülmények...
Tovább
Előszó
Amikor a függöny felgördül, - ábrázoljon a színpadkép bármit, - nincs élet a színpadon. A holt teret a színész tölti meg élettel ugy, hogy az író által meghatározott környezetben és körülmények között fejezi ki az író gondolatait, mondanivalóját.
A színész rendelkezésére álló kifejezőeszközök: a beszéd, az arcmimika és a mozgás. Tulajdonképpen az arcmimika is mozgás, de természeténél fogva a szinészmesterség anyagához tartozik, ezzel a kérdéssel a mozgástechnika keretén belül nem foglalkozunk.
A színészi alakítástól sem a beszédet, sem a mozgást éles vonallal elválasztani nem lehet. A tanulás és képzés folyamán szükségessé válik, hogy a beszéddel és a mozgással külön-külön is foglalkozzunk. A mozgástechnika és beszédtechnika tanulásának azonban csak akkor lesz értelme, csak akkor nem fog elszakadni az élő színpadtól, ha a tanult technikát azonnal alkalmazzuk a színjátékban. A mozgástechnika tanulásának egy bizonyos fokán a tanult elemeket alkalmazni kell adott szituációkban is és később kapcsolni kell beszéddel is kis helyzetgyakorlatok, vagy jelenetek keretében.
Magyarországon a színészképzés is a fenti módon folyik. Tanulmányaink folyamán ezt a módszert követjük. Az adott helyeken erre külön felhívjuk a figyelmet és némely esetben példát is közlünk az alkalmazás módszerére. Csak ezzel a tanulási módszerrel lesz eredményes a munkánk és csak igy lesz biztositható, hogyha mozgás ne öncél, hanem eszköz maradjon. A színpadon embert ábrázolunk és a mozgást is emberábrázolás szolgálatába kell állítani.
Amíg az életben az emberi mozgás közvetlenül, spontán jelentkezik, addig a színpadon tudatosan kell megalkotni. Az életben a legritkább esetben gondolunk arra, hogyan üljünk le, addig a színpadon mindig kell tudnunk, hogyan fogunk leülni. Ennek tudatosan megalkotott mozgásnak mégis olyannak kell lennie, mintha a színpadon, az adott pillanatban született volna meg, spontánnak kell hatni még a darab kétszázadik előadásán is.
A tudatos mozgás azt jelenti, hogy mindig tisztában kell lenni: MIT, MIÉRT és HOGYAN cselekszünk.
Vissza