A színjáték világa

Előszó

Ennek a könyvnek az a célja, hogy egységében szemléltessen egy folyamatot: az emberiség színjátékos tevékenységének a történetét. Abból kell kiindulnia, hogy a dráma műfajával ellentétben - amelynek világirodalmi értékű korszakai tudvalevőleg igen rövid időtartamúak - a színjáték művészete megszakítás nélküli jelenség. Nem annyira egyes alkotókhoz, mint inkább egy sajátos alkotó réteg állandó gyakorlatához kötődik. Történetét nem annyira a kimagasló csúcspontok sora, mint a mindennapok tömeges teljesítménye jellemzi.
A tárgy megragadásának nehézségei nyilvánvalóak. Időben és térben elszórt, illetve zsúfolódó adatok mozaikhalmazából kell összefüggő képet kialakítani. Erre talán csak egyetlen kielégítő módszer van, amely a történetiség és e művészet sokeszközű komplexitásának is eleget tud tenni, az tudniillik, ha a szaktudományban színjátéktípusnak nevezett jelenségeket vizsgáljuk adott korszakukban és meghatározott társadalmi környezetükben. Ezeket a játékokat kialakítóik és használóik néven nevezték, azonosították, típusként értelmezték. A név néha maradandóbbnak bizonyult, mint a mögötte megváltozó tartalom; máskor viszont az új név újdonságot jelzett, népszerűsített. A történeti elemzések azt mutatták, hogy egy-egy színjátékjelenséget éppen tipikus vonásaiban lehet a legjobban megragadni: az adott kor és társadalom, a tulajdonviszonyok összefüggésében, a játékok alkalmainak és feladatának feltárásával, helyének és keretének meghatározásával, játékosai társadalmi helyzetének elemzésével; a színjáték megannyi tényezőjének az adott típusnál fellelhető elemeiben, azok arányaiban és - döntő jelentőséggel - éltető közönségében. Nem egyetlen előadást kell és lehet vizsgálni, és nem is elvont általánosságokban szemlélni a folyamatot. A színjátéktípus az a konkrétan megragadható jelenség, amely alkalmas a történeti elemzésre. Vissza