Előszó
1. kötet: A színjáték története:
Tanulmányaink során a színjáték művészetével ismerkedünk. A színjátszás olyan művészi tevékenység, amely emberi cselekvést ábrázol. Az írott dráma szövegét az írott nyelv jelzésrendszerével rögzíti az alkotó, életre keltését azonban térben elhelyezve, a művészi beszéd és mozgás funkcióit végző ember által megjelenítve, tehát játék formájában gondolja el. A drámai interpretáció - a drámai mű tolmácsolása, előadásbeli megvalósítása - sokrétű művészi feladat: többnyire számos társművészet , összetett technikai műveletek, látható és a játék során meg nem jelenő közreműködők munkájának eredménye.Tanulmányaink során speciális módon kapcsolódnak a különféle szakterületek körébe tartozó ismeretanyagok, hiszen a színjátszórendezői felkészülés során nem lehet mereven elkülöníteni un. "elméleti" és "gyakorlati" tárgyakat, különösen nem a rangsorolás igényével.
Tankönyvünk első kötete drámaesztétikai bevezetést, drámatörténeti áttekintést, a jelmez-, a környezet-, és a színpadi technika fejlődésének történetét tartalmazza, a látáskultúra általános törvényszerűségeit foglalja össze. A második kötet anyaga az előadásbeli megvalósítás folyamatához kapcsolódik, tartalmazza tehát a legszükségesebb zenei alapismereteket, ezen kívül a színjátszópedagógia anyagát /mozgás- és beszédtechnika, lélektani alapismeretek/, valamint a rendező gyakorlati próbamunkájával kapcsolatos tudnivalókat, ide értve - a műkedvelői gyakorlat sajátosságai folytán - a maszkírozást is.
2. kötet: A színjáték története II.:
A műkedvelő színjátszó-rendező munkája - számos tényező következtében - szélesebbkörű, mint a hivatásos rendezőé. A színház világában a művészeti, gazdasági, adminisztratív vezetés feladatkörei elkülönülnek - igazgató, dramaturg, rendező, gazdasági vezető stb. - a műkedvelő rendező kénytelen e munkakörök mindegyikét ellátni, sőt néha a gyakorlatban a közvetlen színészi munkán kívül rá hárul minden tenni való./ Súgás, ügyelés, díszletállítás, maszkírozás, szervezés, stb./ Noha a műkedvelő színjátszás fejlődésének elengedhetetlen feltétele, hogy a rendező válláról lekerüljön a felesleges teher, hogy a tennivalókat megossza munkatársaival, mégis: úgy tűnik, hogy a mozgalom szervezete, lehetőségei következtében két munkaterület feltétlenül a kezében marad:
1. A műkedvelő rendező látja el az igazgatói-vezetői feladatkört. Ez részint abból következik, hogy az együttesek csak egy és nem több rendező irányításával dolgoznak, mint a színházak. Másrészt a fenntartó szervek, a rendező felettesei az adott szakágban nem szakemberek. Ezért a rendező egyszemélyben felelős a darabválasztásért, szereposztásért, a személyi és anyagi feltételek megteremtéséért. /Ez a felelősség akkor is oszthatatlan, ha tevékenységét segítik a csoport tagjai vagy esetleg egy műpártoló kívülállókból szervezett művészeti tanács./
2. A műkedvelő színjátszásban a rendezői és dramaturgiai tevékenység szinte elválaszthatatlan.A rendező állítja össze a műsortervet, ő kutat újabb darabok után,maga végzi el az elemző,vagy a dramaturgi előkészítő munkát./Pl. rövidítések, alkalmazkodás a színpad vagy a társulat adottságaihoz./ E két funkció összeolvadása a tulajdonképpeni rendezői feladattal világossá teszi, hogy a rendező munkája a darabválasztással kezdődik, erről kell szólnunk tehát mindenekelőtt.
3. kötet: Színpadtechnika II.:
Színpadtechnikai tanulmányaink első részében megismerkedtünk a nézőtér-színpad kialakításának, funkcionális kapcsolatának elméleti kérdéseivel. Foglalkoztunk a színpadi technika, valamint a szoros értelemben vett színpadtechnika kialakulásának főirányával, a legfejlettebb színpadrendszerek elrendezésével, alapelveivel és különböző elemeivel. Hazai színházaink ma még ezeket az elemeket alig, vagy csak egy-egy részletükben tartalmazzák. A következőkben elsősorban a ma nálunk használatos színpadrendszerek részleteivel, gyakorlati problémáival, üzemeltetésével ismerkedünk meg, A teljesség érdekében foglalkozunk a nagy állandó színházak mellett a kisebb, alacsonyabb igényszintű, a többcélú épületek néhány színpadtechnikai kérdésével is. Tárgyaljuk a beépített nagy színpadgépészeti egységek kiegészítő berendezéseit, a színpad állandó felszerelését. Foglalkozunk végül a színház, mint komplex üzem funkcionális felépítésével.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal