A Szilfid/Etűdök

Fülszöveg

Részlet a könyvből:
Korunk nem kedvez a romantikus eszményeknek és érzelmeknek, s ezért gyakran hajlamosak vagyunk arra, hogy a romantika stíluskorszakának művészeti emlékeit is amolyan intellektuális felsőbbrendűséggel kezeljük. Vannak, akik egy-egy romantikus színmű, tánc vagy zenemű előadását már csupán kegyeleti aktusnak tekintik, s ha mégsem mindenki gondolkozik így, annak valószínűleg az az oka, hogy sokan változatlanul hívei az egyenes indulattal kimondott szónak, a művészeti alkotásokban nyíltan kitörő, elfojtatlan érzelmeknek. És gyakran persze a romantika egyéb velejárójának, amelyet ma már külsőséges konvenciónak érzünk, noha eredetileg nem volt az.
A romantikus balettművészet indítékai a múlt század első harmadában semmiben nem különböztek a korabeli drámaírás vagy költészet indítékaitól. A napoleoni háborúkat követő európai restauráció - mint társadalmi valóság - a maga reakciós berendezkedésével ellentmondásba kerül a korábbi eszményképekkel. Meginog az Ész kultusza és - menekülésként vagy új változásokat sürgetve - kezdetét veszi az Érzelem korszaka. A klasszicista drámák hősei immár hiába skandálnak kifogástalanul, hamarosan félreszorulnak, s bealkonyul a korábbi mitológiai baletteknek is.
Hiába fejlődött sokat a balett-dramaturgia, a szökdécselő táncos kardjáról hiába csöpög a megölt mitológiai szörny vére, - kit érdekelnek már az antik hősök cizellált keservei? A jelen valóság az érdekes - és az elvágyódás belőle. Vissza