A sziklatemplom

Előszó

Részlet:
"A Gellért-hegy, mely dolomitbércével 140 méter magasra emelkedik a Duna fölé, középkori nevét - Pest-hegy (Mons Pestiensis) - arról a barlangról kapta, amelyből a Sziklatemplomot kialakították. A "pest" szó egyes szláv nyelvekben kemencét, barlangot, üreget jelent. Ez a feltűnő természeti képződmény (a "pest") messziről is nagyon jól látható megkülönböztető jel volt, az akkor még szinte teljesen kopár sziklafal oldalán. Mivel a Duna ezen a helyen volt a legkeskenyebb, ezért már ősidők óta volt itt átkelőhely, melyet a hegyről pesti-révnek neveztek. A folyó bal partján kialakult nagyobbik települést Pestnek, a jobb parton lévőt pedig Kis-Pestnek hívták. Néhány száz évvel később az idetelepülő németek is átvették Pest városának nevét, s a maguk nyelvére lefordítva, "Ofen"-nek nevezték el.
A barlang keletkezés a földtörténeti korok elejére nyúlik vissza, amikor a tenger borította vidékből kiemelkedett az itt képződött üledékes kőzet. A kiemelkedett részekről a beszivárgó hideg vizek mellett, termálvíz feltörések is megjelentek, melyek könnyen formálták, koptatták, oldották a puha mészkövet, így alakítva ki azt a hatalmas üreget, mait a templom elkészültéig, egy itt letelepedett remetéről Szent Iván barlangnak neveztek. Iván remete a történelmi leírások tanúsága szerint ,a hegy lábánál feltörő meleg forrásvizekkel gyógyította a hozzá kijáró embereket. Később ezek a vizek lehúzódtak egészen a Duna szintjéig. Napjainkban ezek a hegy alatt található hőforrások nagyon kellemes természetes fűtést biztosítanak az egész templomban.
A középkori okleveles emlékeinkben található "Pest-hegy" megjelölés mellett találkozhatunk még a Kelen-hegy névvel is, majd egyre általánosabbá vált a Szent Gellért-hegy elnevezés." Vissza