Előszó
Részlet a könyvből:
KÜLÖNÖS ÁRNYÉK ÉS EGY MÉG KÜLÖNÖSEBB VARÁZSSZÓ
Bogár mászott a homokban. Lehajoltam, hogy közelről láthassam. A bogár elröppent. Én azonban kővé meredten maradtam térdeimen....
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
KÜLÖNÖS ÁRNYÉK ÉS EGY MÉG KÜLÖNÖSEBB VARÁZSSZÓ
Bogár mászott a homokban. Lehajoltam, hogy közelről láthassam. A bogár elröppent. Én azonban kővé meredten maradtam térdeimen.
- Indián !... - szaladt ki fogaim közül a csodálkozás. S aztán anélkül, hogy megmozdultam volna, kiáltottam:
- Anyu !... Anyu ! Gyere gyorsan !
Anyám ledobta öléből a horgolást és ijedten rohant ki hozzám a folyosóról.
- Meg ne fogj!... Hozzám ne érj! - kiáltottam rá, amikor közelembe ért.
- Mi az?... Szent Isten! Mi történt veled?!
- Nézd, anyu : indián !...
- Mi-í? ... Mit beszélsz?
- Nézz a földre !... Egy indián !...
- Úristen ne hagyj el! - suttogta anyám. Egészen megrémültem a hangjától. De nem mertem felnézni, nehogy elmozdítsam különös alakú árnyékomat.
- Éppen olyan, mint egy indián... - magyaráztam tovább. - Mintha indián lennék... Biztosan az is vagyok, csak nem tudja senki!...
- Csacsi gyerek ! - hajolt le hozzám mosolyogva anyuka. - Dehogy vagy. te indián! Isten ments, hogy olyan csúnya légy!... Csak a kócos hajadtól van ilyen furcsa árnyékod . .. Teremtő Istenem !... - suttogta magában, majd újra hangosan: - Gyere be gyorsan, olyan a fejed, akár egy szénaboglya !...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal