A Szigetköz állattani értékei

Előszó

A Szigetköz egyedülálló geomorfológiai és hidrológiai képződmény. Az elmúlt 2 millió évben a Duna hordalékából jött létre az a kavicstakaró réteg, amelynek vastagsága több helyen eléri a 300 métert. A XIX. század végéig széles, folyamatosan változó ágrendszer kialakításával építette ki a folyam azt a "szárazföldi deltát", amely sajátos talaj- és klimatikus adottságaival, természeti kincseivel együtt európai jelentőségű természeti értékké vált. Az európai egykori nagy-folyómenti (wetland) területek egyik utolsó képviselője. A Szigetköz kiemelkedő értéke, hogy mind a növényzet, mind az állatvilág sajátos mozaikos formában fordul elő. A különböző társulások mozaikosságát a térben és időben rendkívül változó környezeti viszonyok határozzák meg, tartják fenn. Az itt található élővilágnak egyediségét a maradvány-jelleg, a mozaikosság és az abból származó nagy összfajszám, a fekvésből adódó sajátos fajkompozíciók adják.
Az állatvilág áttekintésekor nem alkalmazhatjuk azokat a megfigyelési módszereket, amelyeket a növényzet esetében használunk. A két élőlénycsoport (növények és állatok) alapvetően eltérő sajátosságú. A növényzet a megfigyelő számára jól azonosítható egységenként jelenik meg (pl. nádas, rét, erdő, stb.), amelyek többé-kevésbé helyhez kötöttek, így ezek változásai az időben jól tanulmányozhatók. Az állatvilág általában ettől teljesen eltérő jellegzetességekkel bír. Struktúrája nem csak időben, hanem térben is folyamatosan változó rendszert alkot. A helyváltoztatás, az időszakos és napszakos ritmus az állatvilág esetében speciális, csak az adott célra kidolgozott eljárásokkal mutatható ki, a hétköznapi megfigyelő számára egyébként rejtve marad. Az adott területről kimutatható állatfajok száma általában szintén meghaladja az ott élő növényfajokét. A növények esetében kidolgozott hierarchikus, az élőhelyigényen, az előfordulási mintázaton és a társulás típusán alapuló indikációs rendszerek az állatvilág esetében eddig még nem készültek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az állatfajok kevésbé jó indikátor szervezetek, hanem arra hívják fel a figyelmet, hogy a kapott megfigyelési információ feldolgozása, értékelése sokkal bonyolultabb, több háttérváltozó feldolgozását igénylő folyamat, amelynek alapadatai sajnos gyakran nem állnak rendelkezésre. A Szigetköz faunájára általánosan jellemző a kis területhez képest feltűnően nagy fajszám. A fragmentálódott élőhelytípusok fajszámának elemzése meglepő eredményt ad. Az egyes élőhelytípusok önmagukban nem jellemezhetők fajgazdagsággal, de a sokféle mozaikos, foltszerű elterjedésű élőhely összességében már jelentős fajszámot képvisel (a hazai összfaunának csoporttól függően 25-65%-a, a halaknál 75% felett). Ezeken az élőhelyeken számos lappangó, eddig nem ismert állatfaj is található. Ennek legjobb bizonyítéka a mederszukcesszió során rövid időszakig megjelent bogár-együttesek fajösszetétele. Vissza