A sziget

Fülszöveg

A kitűnő Goncourt-díjas francia író nem ismeretlen a magyar olvasó előtt. Két regénye (Mesterségem a halál és Két nap az élet) már megjelent és sikert aratott nálunk is. Legújabb műve, amely 1962-ben Párizsban elnyerte a "Testvériség-díj"-at az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere volt Franciaországban.
Az író ezúttal kalandregényt írt. A távolabbi történelmi múltba nyúl vissza, s a regény megírásához egy XVIII. századi megtörtént eset, a Bounty nevű angol hajón lezajlott véres lázadás adta az ihletet. Merle azonban nem történelmi regényt írt, a históriai tényt csak ürügyül használta fel, egyébként nagyszerű képzeletére bízta magát, és a cselekményt kedvére alakította. A messzi óceániai szigeten lezajló színes és izgalmas történet egy pillanatra sem lankad, az olvasó a szó szoros értelmében nem tudja letenni a könyvet: a cselekményt olyan epikai sodrás jellemzi, mint a legjobb Dumas- vagy Jókai-műveket.
Ám ugyanakkor, amikor az ifjú vagy felnőtt, a kezdő vagy az ínyenc olvasót mindvégig leköti az önkéntes angol hajótöröttek és a nyíltszívű, de önérzetes tahitiak küzdelme, és elbűvöli a déltengeri szigeten lejátszódó új robinsonáda, az író remek jellemábrázoló ereje, a tragikus jeleneteket is olykor kedélyesre fűszerező humora - nemcsak maga a színes, izgalmas kaland szórakoztatja, hanem elejétől végig megrázza az író mondanivalója is. A sziget ugyanis nemcsak egyszerűen lendületes kalandregény, hanem egyszersmind olyan nagyigényű alkotás, amely rávilágít a faji előítélet szörnyű következményeire, s egyúttal felveti a háború és a béke, a szabadság és a rabság, az egyéni és a társadalmi boldogság nagy kérdéseit. Vissza