A szienai sas

Előszó

Részlet a könyvből:
Massa Marittima.

Massa Marittima pompás Travertin-halmával a toskániai érchegység középpontjában fekszik. „Massa Metallorum". Hajnalban úgy ragyog, mint valami ezüsthegy, alkonyatkor pedig két csúcsa ólomkupolaként mered az égre. Innen délre a tenger felé kígyózik az út és levisz Follonica-ba, míg egy másik út a mezőségen át Giuncarico felé irányítja a vándort.
Massának a történelem folyamán inkább a barátságos városokkal szemben kellett védekeznie, amelyek védőjének tolták fel magukat, mint az ellenséges helységekkel szemben. Így pl. a Sziena-val kötött szövetsége veszélyesebb volt számára, mint San Gemignano-val való háborúja. Időnként azonban Massa mégiscsak a szavát hallatta, és akkor rendszerint távozott a polgármester a Palazzo Pretorióból, mint példának okáért Niccolo di Barna Mignanelli, akit az ablakon röpítettek ki. Míg végre is sikerült Szienának a szövetséges városka fölé kormányzót állítani.
Massa igazán nem volt gyöngye a köztársaságnak. S különösen nem volt gyerekjáték a hegylakókat kormányozni. Talán ezért is sikerült egy Albizzeschi nevű szienai nemesnek háromszor egymásután megkapnia minden versenytárs nélkül a polgármesterséget. Ebben a hivatalában halt is meg. Szerény vagyonkát gyűjtött, - s ezt végrendeletileg unokaöccsére, Albertollóra hagyta, aki Szienában lakott, azzal a kikötéssel, hogy Massába költözködjék át. Vissza