Előszó
Miért más ez a könyv, mint a többi?
A sakkjáték megismerésének izgalmas útján a sakkozó, miután elsajátította a játék egyszerű alapszabályait, és egy valódi játszmát szeretne megkezdeni, először...
Tovább
Előszó
Miért más ez a könyv, mint a többi?
A sakkjáték megismerésének izgalmas útján a sakkozó, miután elsajátította a játék egyszerű alapszabályait, és egy valódi játszmát szeretne megkezdeni, először éppen a legösszetettebb elméleti háttérrel rendelkező megnyitásokkal találkozik. A megnyitási szakasz azért a legbonyolultabb, mert egyrészt ekkor van a legtöbb figura a táblán, ami a lépéslehetőségek és elágazások fantasztikus mennyiségét jelenti, másrészt, mert sokszor nehéz észrevenni és megérteni, hogy egy adott lépés, amely látszólag jó, miért jelent végzetes hátrányt a játszma későbbi szakaszaiban. Gondoljunk csak a kialakuló rosszabb gyalogszerkezetre, vagy a távoli szabadgyalog nyújtotta előnyökre a végjátékban. A futópár hatalmas erejére a nyílt állásokban, vagy a huszárok birtoklásából fakadó lehetőségekre a zárt felépítéseknél. Minden jó vagy rossz, amivel a későbbiek során szembe kell néznünk, a megnyitásban gyökerezik, és abból ered. 'A figurák meghálálják, ha jó helyre tesszük őket.' hangzik a közismert bölcsesség. Csakhogy melyek ezek a jó helyek? Ez már egyáltalán nem nyilvánvaló. Ezek meghatározására, játszmánk megalapozására és felépítésére szolgál a megnyitáselméleti szakirodalom. Csak tanulmányoznunk kell, és a kérdés megoldódik.
Sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű. A témáról szóló művek könyvtárakat töltenek meg, a modern, számítógépre alapozott információ-hordozókról, - amelyek játszmák és változatok millióival bombázzák a jobb sorsra érdemes sakkozót -, már nem is beszélve. A megnyitások három fő forrásból ismerhetők meg, amelyeknek megvannak az előnyeik és hátrányaik.
A legrészletesebbek a monográfiák, amelyek egy adott megnyitással (pl. az angol megnyitás) vagy egy megnyitás meghatározott változatával (pl. a szicíliai védelem sárkány változata) foglalkoznak a lehető legnagyobb alapossággal. Használatuk akkor ajánlatos, ha egy már kialakult megnyitási repertoár adott részének finomítására használjuk őket. Az alapok megismerésénél azonban szembetűnik hátrányuk is, azaz a megnyitáselmélet túlságosan kicsiny szeletét tárgyalják, és túl sok lényegtelen elágazással foglalkoznak, így könnyen előfordulhat, hogy fontos rendszerek és változatok kimaradnak a felkészülés során, vagy a másod- és harmadrangú folytatások háttérbe szorítják a lényegeseket, azaz 'nem látjuk a fától az erdőt'.
Vissza