A szervetlen kémia alapjai

Fülszöveg

Az irodalomban számos törekvés található az új szemléletű szervetlen kémia kialakítására, egyetemi előadásának módjára. Remy, Riesenfeld stb. klasszikusnak mondható tankönyveivel szemben Schwarzenbach, Heslop és Robinson, Cotton és Wilkinson előadásmódjai jelentenek új irányt. Mindazonáltal ezek a munkák sem mentek elég messze. Bár kvantummechanikai szemléletre alapozzák mondanivalójukat, nem használják fel mindazokat a lehetőségeket, amelyeket ez a tárgyalási mód az általánosítás számára nyújtani képes. Így pl. valamennyien foglalkoznak az elektronegativitás fogalmával és némely, az elektronegativitásokból levonható következményekkel, mégsem aknázzák ki az elektronegativitási viszonyokból adódó szabályszerűségeket. Nem mutatnak rá elég hangsúlyozottan, hogy az elektronegativitások értéke az az adat, amelyet, ha valamit, a vegyésznek érdemes fejben tartania. Nem alkalmazzák a sajátságok változására a polarizáció elmélete által adott szemléletet és ezáltal a szervetlen kémia ismeretanyagának könnyebb emlékezetbe vésését.
Az eddigi szervetlen kémiák sokszor egymástól független adathalmaza helyett legfontosabb alapadatoknak tekinthetők az elem helye a periódusos rendszerben - amiből a szabad atom elektroneloszlása közvetlenül adódik -, az atomok körülbelüli mérete (vagy legalábbis méretviszonyai) és az elektronegativitások közelítő értékei. Ezek oly vázat jelentenek, amelyre már könnyebben, logikusabban lehet elhelyezni a szervetlen kémia adatszerű megállapításait. Vissza