Előszó
Részlet a kötetből:
"Mrs. McLeod arra a tapasztalatra jutott, hogy minél öregebb, annál kevesebb alvásra van szüksége, ezért már jóideje nagyon korán kelt, - kevéssel virradat után - hogy...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
"Mrs. McLeod arra a tapasztalatra jutott, hogy minél öregebb, annál kevesebb alvásra van szüksége, ezért már jóideje nagyon korán kelt, - kevéssel virradat után - hogy zavartalanul dolgozhasson a könyvén. így azután két óra hosszat írhatott s még maradt is egy órája fürdésre, öltözködésre, meg arra, hogy megbeszélje a napi teendőket Aidával, a szakácsnővel, aki közel harminc éve szolgált a háznál. Ott volt már azon a szomorú napon is, amelyen gazdáját, J. E. McLeod urat, az első szívroham érte. Ezt követték a többiek, amelyek hamarosan sírba vitték McLeodot, a Platt esvillei Fáklyának, Plattesville akkori vezető lapjának szerkesztőjét.
Mrs. McLeod gyermektelen volt, hát az ember joggal hihette volna, hogy számára a napi teendők megbeszélése elég egyszerű feladat. De sosem bizonyult egyszerűnek. Először is a háza óriási és meglehetősen rozoga volt. Azután itt volt Jane Baldwin, férje révén unokahúga - J. E. McLeod nővérének leánya -, aki nála lakott és különösen hajlott rá, hogy mindenféle regényes és érzelmes bonyodalmakba keveredjék. Azután a felszedett, kósza férfinépség, amely az éjszakát, néha a nap egy részét is, a pincében töltötte. Továbbá Aida rokonsága, feketebőrű, bámulatosan népes család, amelynek tagjai úgy tekintettek fel Mrs. McLeodra, mint valami háziistenségre, aki minden ügyes-bajos dolgukat el tudja simítani. Valóban segített is rajtuk: élelmet juttatott a szűkölködőknek, eljárt a hatóságoknál azok érdekében, akik hétfő reggelenkint a dutyiban ébredtek és várták az ítéletet, segített iskoláztatni azokat, akik mindenáron művelődni vágytak.
Vissza