A szeretet románca

Előszó

Nagy Erzsébet költészetét próbálom megfejteni e könyve kapcsán, mely az első önálló kötete. A szép versek, áthajló metaforák és a képek zsongító sokasága után kicsit nehéz az ítész dolga, hisz évek óta szeretem verseit és nagyon jó költőnek tartom őt. Verseiben megszólalnak a hazáért érzett fájdalmai, felsejlenek a család és a nemzet szeretetének sóhajai, Isten az örök Biztonságának képletei és hitének erős gyökerei. Népiesen ősi versformákat ír, és ötvözi az urbánus vonallal és hótiszta rímeiben gyönyörködhet az olvasó. Egy szóval jó költő, kitűnő verselő és szabálytalanságában is szabályos, felelős verseket ír. A Batsányi Cserhát Művész Kör több díjjal jutalmazta, a Délibáb folyóirat állandó munkatársa, antológiák szereplője és interneten több blogjában adja közre verseit mindnyájunk örömére. Kicsit mentoraként nyúlok írásaihoz, mert verseken kívül szabályos, olvasmányos prózákat is ír. Legyen az első kötete ígérete annak, hogy a Szarvason élő, tehetséges költő, még hallat magáról és sok, szép versét, írását teszi közre mindnyájunk nagy örömére.
Élvezetes órákat tölthet el az, aki Nagy Erzsébet könyvébe belemerül, mert igazi csemegét, kitűnő verseket és izgalmas órákat tölthet el művei társaságában, mert ezek a versek sokat ígérnek, egy útirányt a Parnasszus felé, melyre már elindult, és reméljük oda is ér hamarosan. Tájleíró, és népies verseiben felelősséggel szól mindenről és Istent, mint a „történelem urát" kéri, hogy segítsen szegény világunkon. Egy hívó költő tárja fel belső érzéseit. Családszeretet, emlékezés és óvó, féltő szeretet az a kohézió, ami verseit összetartja. Megpróbáltam lelke rezdüléseit időrendbe rakni mindenki örömére és a költő ihletett elgondolása szerint. Kívánom, hogy érje el álmait az elmaradhatatlan, de örök térképen.
Gratulálok könyvéhez. Vissza