Előszó
Részlet a könyvből:
A szennyes köd ellepi a vidéket, hideg nyirok fénylik a szürkeségben sejlő, ingó jegenyéken, a nappali homály körülfogja az állomást. Veszteglő szerelvényekről dobálják a piros téglát, fehér gerendát, puffanások és kiáltások metszik egymást. Két mozdony felesel sippantgatva, sárga lámpáik pislognak a ködben. A kint várakozók vacogva, toporogva nézelődnek, fél szemük az útiládán, mint a bevonuló katonáknak.
Füst és pára lappang a váróteremben. Forralt bort követelők döngetik a bádogpultot. A szerencsések fél karral eveznek a megszerzett itallal, mintha mély vízből gázolnának. A két nadrágos lányt elsodorják.
- Ki ne engedd a szőkét! Hé, szép kisassony, igyon a szerelőkkel!
- Nekünk engedjétek a barnát, az kezesebb! Gyere babám, van pénze a kőművesnek.
A fiatalabb leány szabályos arcú, kissé sovány szőkeség, haja kibuggyan a szoros kék sapka alól, erélyesen kiszabadítja magát, senkire sem néz, szeme fénytelen, mint a homályos templomablak. Nagy csomagját öleli, s kifelé törekszik.
Társa a dundi barna, aki tán a sok meleg holmitól látszik jólva testesebbnek - rövid szőrmés kabátja van -, iszik egy kortyot a felkínált pohárból, megigazítja kacér kis kendőjét, visszamosolyog a széptevőkre, s lódul az ajtóhoz.
- Erzsi, legyen eszed, idebent meleg van.
Vissza