A szerelem útjai I-II.

Előszó

Részlet az I. kötetből:

Egy este Mrs. Aldwinklenál.
Vezza kis városka, két hegyi patak egyesülésénél. Ezek két mély völgyben szakadnak le az apuai hegyekből. Egymásba omló habjaik viharosan száguldanak végig a városon, mert még nem felejtették el hegyi forrásukat. A csend Vezzában: rohanó vizek szakadatlan zúgása. Azután a kis folyók természete lassankint megváltozik, a völgy kitágul, a dombok idővel elmaradnak, a víz meglassúdik, olyan lesz, mint egy hollandi csatorna, lassan kanyarog a partmenti síkság rétjein át, míg végül egyesül a végtelen Földközi-tengerrel.
Vezza fölött méltóságteljesen trónol egy merész, magas domb, mely ékként áll a két völgy között. Fent a dombtető felé, tölgyfáj és karcsú ciprusok között, melyek feketén válnak ki az olajfák ködös tömegéből, hatalmas ház áll. Ünnepélyes, szabályos, húszablakos homlokzata a menetelésen lejtő ciprusok és olajfák felett néz le a városra. A homlokzat mögött és fölött épületek szabálytalan tömbjei nyúlnak felfelé a domboldalon. Az egész kép fölött pedig egy magas, karcsú torony uralkodik, mely merészen szökken a magasba a dombtetőről és az olasz tornyok mintájára kiugró tornácokban végződik. Nyári palotája volt valamikor a Cybo Malaspináknak, Massa és Carrara egykori hercegeinek. Vezza fejedelmeinek és számos más szomszédos város őrgrófjainak, grófjainak és báróinak. Vissza