Előszó
Ha valaki azt mondta volna, hogy nehéz előszót írni, nem hittem volna el. Most látom, hogy egy olyan vallomás elé, amiben az egyik érintett fél magam vagyok, még nehezebb pár sort leírni. /Sokak...
Tovább
Előszó
Ha valaki azt mondta volna, hogy nehéz előszót írni, nem hittem volna el. Most látom, hogy egy olyan vallomás elé, amiben az egyik érintett fél magam vagyok, még nehezebb pár sort leírni. /Sokak nehéz várakozására, akik sürgettek./ Egy év telt el, míg tollat vettem a kezembe, hogy ezt a néhány gondolatot papírra vessem.
Az első, amit le kell írnom, az írás végére illik igazán. Csak ennyi: "Ámen." Így volt, és adja Isten, hogy 39 évi házasságunk tovább is így legyen. A második, amit szeretnék a vallomásból aláhúzni, hogy a "szerelem lángjai, az Úrnak lángjai." Az írásból kiderül, hogy nem a szokott módon ébredt ez a kapcsolat kettőnk között, Ő ébresztette az első szikrát, őrizte 8 évig, lobbantotta lángra, és azóta is Ő táplálja. Sok vizek ezért nem olthatták ki, és nem is olthatják.
Az elején is voltak oltani akaró vizek. Nem mindenki örült közös életünknek. Ez természetes volt, és nem volt zavaró, mert ahol Isten cselekszik, az ellenség sem alszik.
Az eljegyzésünk napján az addigi Igékhez még egy erősítést kértem és kaptam a zsoltárok könyvéből: "Hadd tudják meg, hogy Te cselekedted ezt Uram." /Zsolt 109,27/
Vissza