A szerbek és bolgárok története

Előszó

A szerző ezen munkát eredetileg- levél alakban nyomatta ki a „Moszkvai Újság" irodalmi mellékletében. A nagy közönségnek levén szánva, népiesen tartatott, mégis csak forrástanulmányra támaszkodik. Hogy az olvasó hiába ne terheltessék, a források csak ott idéztetnek, hol idézet nélkül a szerző adatai kérdéseseknek tűnhetnének fel, vagy pedig ott, hol egy eddig nem használt forrás vált szükségessé. A szerző előrebocsátja, hogy a tudós biráló közönség azon helyeken, hol semmi különös idézet nem fordul elő, a következő forrásokra, mint legfontosabbra forditsa figyelmét és fektesse kutatását: az I., II. fejezetnél Priscus, Agathias, Procopius, Menander, Porphyrogeneta Constantin de adm. imperio munkáira; a III. fejezetnél Theophanes és a Theophanes utáni irók, Porph. Constantin, Einhard és a karolingi kor többi annalistái használtattak; a IV., V. fejezetnél a két utóbbi forrás, Cyrill és Methód, valamint a bolgár szent Kelemen életrajzai, I. Miklós pápa és közvetlen utódjának levelei, Béla király névtelen jegyzője; a VI., VII. fejezetnél a maczedóniai Basiliustól Porph. Constantin Luitprand idejéig előforduló byzanczi források; a VIIL fejezetnél Cedren, Diaconus Leo és Nestor; a IX. fejezetnél Porphyrogeneta Constantin. Mindegyik fejezetnél, de különösen a III., IV. és IX-re nézve a Farlatinál (Illyr. Sacr.) és Luciusnál (De regno Dalm. et. Cr.), a IV- és V-re nézve az Assemanninál (Calend. eccles. univ.) másolt oklevelek az irányadók. Vissza