A szépség ünnepe (dedikált példány)

Fülszöveg

A szépség ünnepe című kötet a költőnek az utóbbi két évtizedben írott verseiből készült válogatás. A kötet versei két témát ölelnek fel. Az egyik a szerelem, a másik a természet. Olykor a két téma összefonódik, szinte erősítve egymást. A női nem iránti tisztelet, a kedves előtti meghajlás és hódolat megnyilvánulása - a költő szerelmi lírájának alapmotívuma. Az érzelmi elsivárosodás konfliktusát megélő korunkban - nemre és korra való tekintet nélkül - bizonyára sokan örömmel fogadják ezt a fajta szerelmi lírát. A szabad természet, a fák, a virágok, a zöld mezők, a testvérként föltárulkozó Kozmosz szeretete, méltó társa annak, amit köznapi szóhasználattal "boldog szerelem"-nek nevezünk s egy ihletett percben hajlandók vagyunk a költővel együtt vallani: A SZÉPSÉG ÜNNEPE ez! - Reich Károly művészi grafikái még jobban kiemelik a versek hangulatát.
Bíró András a kötet negyedik kiadásáról:
A szépség ünnepe negyedik kiadásnak egyik példányát tartja most kezében Ön, a magyar líra értékei után kutató kedves Olvasó. Amikor negyed századdal ezelőtt, ennek a karcsú kötetnek első kiadása megjelent, bíztam a természet örök szépsége és a romlatlan szerelem iránt fogékony Olvasó érdeklődésében.
Azóta három kiadás hatezer kötete fogyott el. Noha életem vége felé ballagva, erőm is fogyatkozik, nem volt szívem megtagadni a mai fiataloktól, de az idősebb korosztály tagjaitól sem ezeknek a verseknek negyedszeri megjelenését.
Mivel magánkiadásról van szó, Érd város önkormányzata anyagilag is segítette, hogy hatvanadik írói jubileumomra ez a szándékom megvalósuljon. Köszönetem ezért a manapság ritka segítségért!
A ma embere örökös rohanásában megfáradva, olykor eltűnődik: hol találja meg nyugalmát legalább egy kis időre, hogy megújúljék a természet és a szerelem nyugalmas tengerében? Például a költészet, a lírai feloldódás világában.
Ezért sem változtattam a versek sorrendjén és egyetlen szaván sem. Máig érvényesnek tartom az évtizedekkel ezelőtt írott, a Mindenség litániája című versem befejező gondolatát, amelyben megfogalmaztam érzéseim imádságnak is beillő sorait:
"Mindenki találja meg / a párját,/ a boldog nemzés új forrásokat / fakasszon / a boldog őrület új tüzeket / gyújtson, / tüzeket, tüzeket / a szerelem tüzeit, / a Mindenségben / mindörökké - / ámen."
E kötet versei feleségemhez, Máriához szóltak és szólnak. Az ifjan tett fogadalom nyolcvanon túl, még erősebben él bennem, mint hajdanán. A szépség ünnepe negyedik kiadásának ajánlását, ezekkel a verssorokkal zárom:
"Ezért van az, ma már tudom, / mi végre élek itt e földön / szeretni téged, amíg bírlak / s elmúlni, ha időm betöltöm..." Vissza