A szépről és a jóról

Előszó

Az ókor legnagyobb metafizikusa, a legeredetibb gondolkodó Aristoteles és Descartes között: Plotinos Kr. u. 204-ben született. Szülővárosa az egyiptomi Lycopolis volt, ahol egyszersmind gyermekkorát és ifjúságát töltötte. Huszonnyolcéves volt, amikor, mint Porphyrios írja olthatatlan vágy fogta el a filozófia tanulmányozása iránt és evégből Alexandreiába ment.
E város a Ptolemaiosok uralma alatt élte virágkorát, amikor hírben, vagyonban, tudományban egyedül Róma mérkőzhetett vele. Azóta Plotinosig több évszázad telt el, amelyek a város szellemi továbbfejlődésének nem kedveztek. Nem mintha a tudományok iránti érdeklődés csappant volna meg - hiszen talán soha nem volt itt nagyobb tudományos buzgóság, mint éppen a III. században - hanem inkább az exakt gondolkodásra és a tiszta theorétikus érdeklődésre való hajlam kezdett lassan kiveszni az emberekből. Így a fizika súlypontja lassan átment a mágiába, az asztronómiáé az asztrológiába. Ami pedig az ú. n. szellemi tudományokat illeti, e korban minden eredeti koncepciót, nagyobb lendületű stílust egy részletekbe fúló, kicsinyes ál-filológia borított el ("alexandrinismus"). Nem csoda tehát, hogy a filozófiának ilyen művelése Plotinost nem tudta kielégíteni s csalódottan már távozni készült, amikor valaki az újplatonikus Aminus Saccasra hívta fel a figyelmét. Egyszeri meghallgatás után Plotinos 11 évig az ő tanítványa maradt... Vissza