A szép magyar könyv 1971

Előszó

Ma már nyilvánvaló, hogy a könyvművészeti verseny szerepe és jelentősége szocialista könyvkultúránk és olvasási kultúránk fejlődésében, sőt közművelődésünk alakulásában is jóval nagyobb annál, mint ahogy azt rendszerint gondoljuk. A verseny immár több mint másfél évtizede évről évre megújuló erőfeszítésekre, minőségi teljesítményekre ösztönzi az alkotó műhelyeket: kiadóinkat, nyomdáinkat, és a könyvalkotásban közreműködőket: szerkesztőket, könyvtervezőket, illusztrálókat, nyomdászokat és könyvkötőket. Ezek nélkül az új megoldásokra indító mozgósítások nélkül, összefogásra és együttműködésre késztetések nélkül mai könyvalkotásunk nem érhette volna és nem érhetné el azokat az eredményeket, amelyek immár hosszú távon is következetes előrehaladásról tanúskodnak - az évenkénti csúcsteljesítmények és átlagos színvonal fokozatos emelkedése terén egyaránt. A gyakorlati eredmények létrejöttében fontos szerepet töltöttek és töltenek be azok az elméleti felismerések, amelyek a versenyművek évenkénti megvitatása és elbírálása során a kiadványok korszerű megformálásának alapelveiről és követelményeiről leszűrődtek, felhalmozódtak, szóban és írásban lassanként közkinccsé váltak. E felismerések szocialista könyvművészetünk társadalmi céljairól, a korszerű könyvalkotás esztétikai, technikai feltételeiről és lehetőségeiről, a mai anyagok célszerű felhasználásáról fokozatosan olyan egységes elvrendszerré szerveződtek, amelyek az alkotási folyamat termékenyítő tényezőivé fejlődtek s az alkotó erők kibontakozását segítették. E felismerések következményeként jutott érvényre az a szemlélet, amely szerint a kiadvány csak akkor lehet szocialista társadalmunk értékes terméke és használható eszköze, ha az időszerű és közérdekű írásmű korszerű művészi megformálásban, a mi korunk technikájának és anyagainak alkalmazásával s mindezek szerves egységbefoglalásával készült el, s ha a tudatosan kimunkált könyvterv teljes értékű kivitelben valósulhat meg. A korszerű könyvalkotás alapvető elvi követelményeivel párhuzamosan lényegében tisztázódtak a könyvművészet társadalmi összefüggései is. Annak felismerése, hogy a jó és szép könyv nem öncélú termék és nem önmagában és önmagáért jön létre, hanem értéke azért és abban van, hogy a művelődő társadalom szükségleteinek és igényeinek a kielégítését szolgálja. Csak akkor töltheti be hivatását, ha a maga eszközeivel elősegíti az olvasóközönség gyarapodását, az olvasási kultúra kiterjedését és elmélyítését, tartalmával és művészi megformálásával, igényes technikai és anyagi kivitelével gazdagítja az olvasók személyiségét, széles körben hozzájárul a közízlés fejlődéséhez. Az 1971. évi könyvtermés tartalmában, tipográfiai terveiben, illusztrációiban, anyagának megválasztásában és nyomdai kivitelezésében - ha nem is minden területen azonos mértékben - több-kevesebb tudatossággal és tervszerűséggel érvényre jutnak ezek a korszerű könyvművészeti alapelvek és követelmények. Bizonyítja ezt a kiadványok átlagának évről évre javuló színvonala, különösen pedig a versenyre beküldött könyvek egy részének kiemelkedő minősége. A könyvek jelentős része - az előző évek könyvterméséhez hasonlóan - új megoldások kereséséről, a könyvalkotás legfőbb elemeinek és tényezőinek többé-kevésbé sikeres összehangolásáról tanúskodik. Viszonylag kevés közöttük az elhibázott tervezés, az át nem gondolt öncélú formai újítás vagy a túlhaladott hagyományoknál való megrekedés. A könyvverseny fontos jellemzője, hogy az három kivételével valamennyi hivatásos kiadó részvételével folyt, s még inkább, hogy egy híján valamennyinek a kiadványai között akadt díjazásra, illetve dicséretre alkalmas könyv. A díjat nyert kiadványok között a legtöbb művel a Corvina, a Műszaki, az Akadémiai, az Európa - Magyar Helikon és a Magvető kiadó szerepelt. A díjat és dicséretet együtt számítva a legtöbb helyezést az Európa - Magyar Helikon, a Corvina, a Műszaki, a Móra, az Akadémiai és a Kossuth kiadók érték el. Vissza