A szép magyar könyv 1959

Előszó

Szocialista könyvkiadásunk fejlődésének mércéje az évről évre megrendezésre kerülő „Az Év Legszebb Könyve" verseny. A verseny tapasztalatai alapján úgy gondoljuk, hogy 1959-ben könyvkiadásunk újabb eredményeket ért el a könyvek külső kiállításának megjavításában, az új típusú könyvművészet kialakításában.
Az 1959-ben megrendezett Lipcsei Nemzetközi Könyvművészeti Kiállítás alkalom és lehetőség volt saját könyvgyártásunk fejlettségi színvonalának összehasonlítására a többi résztvevő országéval. E kiállítás tapasztalataiból legfőbb tanulságként szűrtük le, hogy egyes könyveink szép kiállításában - különösen az offsetmunkáknál - megközelítjük a világszínvonalat is, de a tömegkönyvgyártásunk nem versenyképes. Ha elfogadjuk - és e téren nincs vita köreinkben -, hogy a tömegek igényeinek fokozottabb kielégítésére kell törekednünk, akkor tudomásul kell vennünk azt is, hogy a nagy példányszámú könyvek megjelenési formájának is javulnia kell. Az 1959. évi „Az Év Legszebb Könyve" verseny értékelésekor első és legfontosabb megállapításként kell leszögeznünk, hogy a szép könyvek között több olyan művet találhatunk, amely nem néhány száz, hanem 10-15 000, esetleg ennél magasabb példányszámban került az olvasók kezébe. Helyes, hogy a kiadók között első díjat nyert Magyar Helikon Könyvkiadó kiadványainak egyike-másika bibliofil szinten is több ezer példányban jelent meg. A Kossuth Könyvkiadóval közös kiadásban megjelentetett Kommunista Kiáltvány végre Marx Károlyhoz és Engels Frigyeshez méltó köntösben látott napvilágot magyar nyelven.
Igen örvendetes volt számunkra a műszaki könyvek kiállításában tapasztalt komoly mérvű javulás. Szép példája ennek a Műszaki Könyvkiadó által megjelentetett Pogány Frigyes: Szobrászat és festészet az építőművészetben című kiadvány, és még több, a kiadónál az elmúlt év folyamán megjelent könyv. A szakkönyvkiadás fejlődéséről tesz tanúbizonyságot a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó néhány szép kiadványa, vagy a Zeneműkiadó által kiadott néhány színvonalas kottakiadvány is.
Ismeretterjesztő irodalmunk színvonalában is fejlődést tapasztalunk a külső kiállítás tekintetében. Bátrabban merítenek a könyvművészet igen széles kelléktárából és ez szerencsésen mutatkozik meg a Gondolat Könyvkiadó és a Kossuth Könyvkiadó megjelent könyveinek egy részénél.
Bibliofil kiadványaink között találhatunk néhány jól sikerült művet, bár a könyvek kötésénél a különlegességre való törekvés nem mindenkor járt sikerrel. Mindenesetre ez a kiadási ág komoly ösztönzést adott egész könyvkiadásunknak, hogy tovább javítsa munkáját. Általános vonása a múlt évi fejlődésnek, hogy a kiadók több grafikus művészt vontak be a munkába.
1959-ben megváltoztattuk Az Év Legszebb Könyve verseny értékelési módszerét. A Könyvművészeti Bizottság tagjai kettesével keresték fel negyedévenként a kiadókat. Ott a vezetők a a dolgozók közreműködésével vitatták meg a negyedév munkáját, eredményeit és hiányosságait. Együttesen választották ki a negyedév könyvterméséből azokat a kiemelkedően szépen sikerült kiadványokat, amelyeket a versenyben való részvételre méltónak találtak. A bizottsági tagok feladata nemcsak a kiválasztás volt, hanem a tanulságok felvetése és megvitatása, s ez esetleg már a következő évnegyedben is segítséget nyújtott a jobb, eredményesebb munkára.
A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy bár voltak kezdeti hiányosságok, mégis ez a módszer alkalmasabb a kiválasztásra és alapot teremt a kiadó munkájának szélesebb körű megvitatására. Azok a kiadók, amelyek éltek ezzel a számukra kedvező lehetőséggel, a vitákból leszűrt tapasztalatokat észrevehetően hasznosították is további munkájukban. Vissza