A szép disznópásztorlány

Fülszöveg

1958-ban, egy decemberi estén, amikor javában hallgattam az esti híreket, csengett a telefon, egy ismeretlen női hang óhajtott velem beszélni.
-Itt Minna Karlsson-Kananen gazdasági tanácsos beszél. Szeretnék önnel tárgyalni egy számomra fontos ügyről. El tudna jönni hozzám még ma? Tíz perc múlva várja önt az autóm a lakása előtt.
Húsz perccel később Kulosaariban voltam, az ismert üzletember és bőkezű adományozó pompás otthonában. Felismertem a ház úrnőjét, mert az évek folyamán számtalan újság és folyóirat lapján láttam a képet. Magas, szép termetű nő volt, akinek a hajába belopakodott már a szürke a halántékán. Szép arcán fáradt, majdhogynem kemény kifejezés ült. Hibátlanul beszélt finnül, de kissé idegen hangsúllyal.
-Ne haragudjék, hogy zavarni bátorkodtam. Ön az egyik a tizenegy finn író közül, aki még sohasem igényelt az írói munkájához segélyt a pénztáramból, és az egyetlen, akit telefonon elérhettem. Tessék, foglaljon helyet! Whiskyt, konyakot, sherryt?
-Köszönöm, semmit.
-Helyes, alkohollal én sem élek. De én nem is vagyok író, hanem üzletember, akinek kevésbé engedhetők meg az ilyen különleges szabadságok. Szokásom, hogy nem teketóriázok, tehát rá is térek a tárgyra. Holnap elutazom Finnországból, és feltehetően nem jövök többet vissza, legfeljebb majd látogatóba. Egynéhány évet visszavonultan töltöttem el, és ezalatt naplófeljegyzéseim alapján megírtam életem fontosabb eseményeit. Szeretném, ha a visszaemlékezéseim megjelennének. Ehhez kérem a segítségét. Mivel nekem nem anyanyelvem a finn, az írásban nyilvánvalóan hibák vannak. Arra kérem, hogy javítsa ki a nyelvi hibákat, azután meg adja át a munkámat a kiadónak. Fáradtságért aztán a számlát a nevemet viselő alapítvány pénztárához nyújthatja be. Én értesítem őket, hogy tudjanak róla. Csak ennyit akartam.
Kezembe nyomta a kéziratot, és kikísért a hallba. Próbáltam érdeklődni, hogy hova szándékozik utazni. A maga nyugodt módján válaszolt:
- Először úgy gondoltam, hogy a Kanári-szigetekre költözöm, de miután ott jártam, hogy szétnézzek egy kicsit, mindjárt megváltoztattam a tervemet. Mert akkor akár Korkeasaariba is mehetnék. A titkárnőm már egy éve keres megfelelő tartózkodási helyet, és végre talált is. A Galápagos-szigetek déli csücskére költözöm, ott vásároltam ötezer hektár területet. Már elkészült a kikötő a jachtomnak, meg egy repülőtér. Eszményi hely olyan ember számára, aki megelégelte az embereket. Nincs rádió, nincs televízió, nincs villany, nincs rendőrség, sem pedig kíváncsi szomszédok. Ezt a lakóházamat ma az alapítványomra hagytam, minden ingósággal együtt. Tehát: remélem, teljesíti kérésemet, és megjelenteti könyv alakban ezeket a kis feljegyzéseket.
A látogatás tizenöt percig tartott.
Teljesítettem Minna Karlsson-Kananen gazdasági tanácsos kérdését: most megjelenik a könyv visszaemlékezéseiről. nem változtattam rajta semmit - pedig szívesen változtattam volna; mindössze néhány ismert személynek adtam fedőnevet, kegyeletből. Kezeskedhetem tehát, hogy a feljegyzésekben szereplő személyek nem a képzelet szüleményei. Vissza