A szenvedély/A megölt szerelem

Előszó

Norris Kettyről, gróf Norris Tamás fiatal, elragadóan szép özvegyéről minden társaságbeli nő és férfi tudott valamilyen bizarr anekdotát mesélni, amelytől vagy megrőkönyödött, vagy felháborodott, vagy legjobb esetben is a fejét csóválgatta az ember. Vakmerő, szeszélyes és különc volt a grófnő, aki a világfürdőkön való szórakozásai alkalmával már minden nemzet néhány férfiát szerelemre gyújtotta és elmondhatta, hogy nincs a föld kerekségén város, melyben legalább egy férfi ne gondolna sóvárogva rá. Kik voltak a barátai és hogy egyáltalában voltak-e, erről senki sem tudott bizonyosat, az udvarlók nagy tömege kölcsönösen gyanakodott egymásra és ebből a gyanúból akárhányszor kerekedett egy-egy véres párbaj. Annyi bizonyos, hogy az elragadó özvegy, a jelek után ítélve, méltó lett volna arra, hogy Vénus csodálatos kincsének, a szerelemnek legragyogóbb apostola legyen. Szenvedélyes és nagyvérű nő volt, aki London, Párizs, Nizza és Velence minden híres farsangi éjszakáját átmulatta már, sziporkázóan elmés és szabadszájú férfitársaságokban, semmiféle tivornyás tréfától vissza nem riadóan. A telet londoni palotájában töltötte, ahová egy indiai utazásáról tért éppen meg. Mesélték, hogy a jaminai alkirály tigrisvadászatra hívta meg és hogy a derék maharadzsa ezen a vadászaton sokkal jobban szerette volna Kettyt a terítékre kapni, mint a királytigrist. Vissza