A szentlélek lovagja

Előszó

Részlet a könyvből:

"Monostory rákönyökölt a márványasztalra, amely meg volt rakva pezsgősüveggel; egy pisszenéssel elhallgattatta a cigányt a háta mögött; elborult szemének egy másodpercnyi ingadozása után kikereste mulató társai közül a legkülönbet és csendesen megszólította:
- Mondd, János fiam, buta vagy?
Az aposztrofált Buzát János meghökkenve emelte föl a fejét. Monostory nyugodtan ismételte:
- Mondd: buta vagy? - Mondd! Mondd, hogy buta vagy; mondd, hogy tök vagy...
A hangja ingerült lett, fenyegető, mint egy oroszlán dörmögése:
- Ne kapkodd a fejedet, édes fiam, mert én belelátok ám. Én tudom, édes jó fiam, hogy mi van benne... Nekem hiába nyalod magadat kívülről angol lord, belül egy szegény kupecivadék ijedt lelke reszket benned. Nekem hiába adod a tudóst, én tudom, hogy csak szorgalmas ujságolvasó vagy, azzal szédíted ezeket a szamarakat, akik szorgalmasan még ujságot sem tudnak olvasni. Nekem hiába adod a nagy szónokot, én látom, hogy elsápadsz és reszketsz, amikor beszélni kezdesz; és én tudom, hogy két hétig tanulod a rögtönzött beszédeidet. És én nekem hiába adod a született vezért, én tudom, hogy született közkatona vagy, született csatlós, született szolga, sima és ügyes lakáj. És én belátok a fejedbe és tudom, hogy ezt te is tudod; tudom: remegsz tőle, hogy egyszer csak kisül; tudom: nincs egy győzelmes félórád; tudom: nincs egy mámoros perced. Ezért tehát, édes fiam, ha én azt kérdezem tőled, buta vagy-e, akkor ne kapkodd a fejedet, hanem hajtsd meg, és felelj rendesen és engedelmesen, amint illik: igenis, István bátyám, buta vagyok.
Monostory befejezte a beszédét. A beszéd azonban még a pezsgősüvegek között és éjfél után is nagyon kíméletlen volt. A társaság nem nevetett, hanem csendben lázadozott és boldog zúgással fogadta azt a választ, amelyre egyikük rátalált:
- Pista bácsi, részeg vagy." Vissza