A Szentlélek

Előszó

Részlet:
"Még a XVII. században is frissen, kegyesen és boldogan lehetett énekelni a Szentlélekről: ,,Ó Szentlélek vezesd a mi életünket szentségben, légy a mi lelkünknek erőssége, hogy távol maradjunk a test kívánságától, jól tudva, milyen semmi az ..." A Lélek tehát egyszerűen a testinek, a természetszerű-érzékinek mindenekelőtt a szexuálisnak, röviden a testi kívánságnak az ellentétéi Körülbelül így gondolkoztak a XVIII. században is, amikor a mindennapok alsó régióiból, ahol dolgozni, izzadni és szenvedni kellett, a lélek magasabb tájaira menekültek, ahol egy ideális világban minden szépről és jóról társaloghattak, legalábbis ha valaki elég gazdag volt ahhoz, hogy sok szabad ideje legyen. Ezzel szemben a XIX. század fordulóján Hegel a történelem nagy mozgásaiban látta meg Isten Lelkét. Az őt követő Kari Marx pedig már egy magasabb ,lelki" és isteni világ idealizálása ellen tiltakozott, és síkraszállt az e földön élő és dolgozó emberek jogaiért, amivel éppen a gazdasági-anyagi adottságok történelmi jelentőségét hangsúlyozta. Ez a bizalmatlanság egy olyan lélekkel szemben, melynek a lehető legkevesebb köze van az anyagi, a materiális dolgokhoz, máig is messzemenően meghatározza a marxista világszemléletet. Hát talán mégis annak a szkeptikusnak van igaza, aki már a postakocsik idején úgy magyarázta, hogy Istennel, az Atyával és a Teremtővel még csak elboldogul valahogy és Jézussal a Fiúval is; de a Szentléleknél az a gyanúja, hogy úgy van vele az ember, mint a harmadik postalóval, melyért, mint tartaléklóért mindig fizetni kell, bár sohasem látható, s valószínűleg egyáltalán nem létezik. De ha elhagyjuk Európát és például Afrikába érkezünk, azt tapasztaljuk, hogy ott éppen a Szentlélek a leginkább magától értetődő dolog. Lelke által él Isten az emberek szívében; Lelke által indítja fel és lelkesíti őket; Lelke által hívja őket cselekvésre, vagy ajándékoz nekik nyugalmat." Vissza