A Szentistváni Kéry-család

Előszó

Ki volt Tolnai Lajos?
Tolnai Lajos ősi tolnamegyei köznemescsaládból származott, családi neve Hagymássy volt, de mindvégig írói nevét, a Tolnai-t, használta, így örökítődött meg a köztudatban. 1837-ben született, tizenegy esztendős volt, midőn a szabadságharc kitört s harminc esztendős, mikor 1867-ben a Habsburgokkal való kiegyezés megtörtént. Látta a szabadságharc eseményeit s végigélte a Bach-korszakot, az elnyomatás reménytelen esztendőit. Az emberi lélek húsz esztendős koráig fogadja be döntő élményeit, melyeknek arculatán legfennebb módosítanak a későbbi esztendők. Tolnai Lajos lelkivilága a Bach-korszakban, a szabadságharcot követő elnyomatás esztendőiben nyerte sorsdöntő élményeit. Letiport országot, vérét vesztett s romlásnak indult társadalmat látott maga körül, lelke keserű élményekkel, kínos társadalmi megismerésekkel telt meg s hű maradt élményeihez mindhalálig. Hiába jött a kiegyezés a maga görögtüzes lelkesedésével. Hiába hangoskodtak új emberek, hogy a kiegyezés jótékony fejlődést hoz a magyarnak. Hiába bódult bele az az egész ország a kibékülés mámorába, Tolnai Lajos a társadalom nemgyógyuló sebeibe mélyesztette ujjait és mást mondott. Érezte, hogy távolról sem gyógyultak be azok a sebek, melyeket a negyvennyolcas forradalom és szabadságharc leverésekor s az önkényuralom alatt szenvedett a nemzet, hanem inkább üszkösödnek, fekélyesednek. Tolnai ezeket a sebeket kiáltotta ki, messzirenyúló hatásukra figyelmeztette a társadalmat, tiltakozott a könnyelmű derűlátás, a megokolatlan hiszékenység ellen. Azt cselekedte a maga módján, amit a turini remete, akit valamikor Magyarország kormányzójának neveztek.
A negyvennyolcas forradalom és szabadságharc félbenmaradt, nem végezhette el a tisztulásnak és az újjászületésnek esedékes történelmi művét. A félbenmaradt forradalom hatása mindig vészes a nemzetre, mert társadalmi roncsokat ment át a holnapba és a jobb híján: megdicsőíti őket. Vissza