Előszó
Új kiadásra kerül az 1967-ben szerkesztett és 1972-ben megjelentetett ún. Jubileumi Kommentár, mely az egész Bibliához magyarázatot tartalmaz. Mielőtt a második kiadás előkészítéséről számot adnánk, vessünk egy pillantást a mű jelentőségére és első kiadására.
A Debreceni Alkotmányozó Zsinat 1567-ben úgy tevékenykedett, hogy a magyar református egyház életébe maradandóan beírta nevét és művét. Ennek négyszázadik évfordulóját ünnepelte meg egyházunk 1967-ben, és ez az emlékezés szintén maradandó nyomot hagyott egyházunk történetében, mert a bibliafordítás munkája mellett a teljes Szentírás magyarázatának a vállalkozása született meg, és ennek az első füzete került az asztalra.
A református egyház az Ige egyházának vallotta és vallja magát. A reformáció az Ige felfedezésének az új korszakát nyitotta meg. A bibliafordítás és a Biblia magyarázata már akkor elszakíthatatlanul összekapcsolódott. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyház az Ige felfedezésének szüntelen küzdelmében, örömében él. Jézus azt mondta: „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet" (Mt 13:44). Az egyház a reformációban mindenét „eladta" és „megvette" a szántóföldet, képletesen szólva. Egyetlen kincse lett, ahogy Luther megfogalmazta: az evangélium. Ennek felfedezése azonban nem egyszeri esemény csupán, hanem folyamat, amely soha nem ér véget. Az egyház élete a szüntelen megújulás parancsa alatt áll - ecclesia semper reformanda -, ez pedig csakis az Ige értelmezésének megújulásában megy végbe. Hogyan is hirdethetne az egyház mindig újat, ha nem élné át az írás felfedezésének új és új örömét! „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik" - mondja Pál (Róm 10:15), majd hozzáteszi: boldogok, akik látják „a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása" (2Kor 4:4b).
Az evangéliumot prédikálni azonban hogyan lehetne magyarázat nélkül? „Érted is amit olvasol?" - kérdezi Filep az etióp kincstárnoktól és a válasz így hangzik: „Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza" (ApCsel 8:30 - 31). Az egyház önmagára találása tehát az írás megértése, az írás magyarázata által megy végbe. Ezért a magyarázatért pedig meg kell küzdeni az egyháznak és benne elsősorban az igehirdetőknek. Megkönnyíti a küzdelmet. ha jó kommentár van kezeik között. Ennek a nemzedéknek erre különösen szüksége van. Megvilágítjuk az okát. Akik a teológia művelésének a küzdelmében élnek, azok nemegyszer a héber és a görög nyelv elsajátításán túl egy-két élő idegen nyelvet is megtanultak, hogy az írás teljesebb magyarázatához, színvonalasabb, a kor mértékének megfelelő értelmezéshez jussanak. A reformáció korától kezdve sokan keresték fel éppen ezért a reformáció külföldi szellemi központjait. Sajnos ez a nemzedék ebből a lehetőségből nagy általánosságban kimaradt. Szükséges tehát olyan írásmagyarázatot adni a lelkészek és a gyülekezetek kezébe, hogy azok is részesüljenek az írás értelmezésének kincseiből, akik maguk a „szántóföld megvásárlásáért" többet nem tehettek. Egyházunk azon az állásponton volt és van, hogy nem a prédikáció-irodalmat kell növelni, hanem az írásmagyarázatot kell gazdagítani, hogy ki-ki maga dolgozhassa ki igehirdetéseit, és ne másokra támaszkodjon. Csakis az írás értelmezéséért végzett önálló fáradozás teheti eredményessé az igehirdetéseket. Ezek a szempontok vezettek oda, hogy hosszú küzdelem után végre az egész Szentíráshoz készült magyarázat kerülhetett az asztalra.
Ezzel az a vita is eldőlt, hogy ne külföldi kommentárokat fordítsunk le magyar nyelvre, hiszen a sokféle sorozatból annak az egynek a kiválasztása is emberfelettien nehéz döntés lenne, amely fordításra kerülhetne, továbbá ez a mi kérdésünket nem is oldaná meg. Nem lenne egységes, egy szempont alatt létrejött vállalkozás. De arra is kell figyelni és gondolni, hogy a még közöttünk élő és dolgozó tudós professzorok és lelkészek művei ne maradjanak az íróasztal rejtekében, hanem napvilágot lássanak és bennünket gazdagítsanak, vagyis írják ők az írásmagyarázatokat. Ehhez társul még az a szempont, hogy a mi körülményeinkre és igényeinkre is figyelni kell az írásmagyarázat során. Magyar szerzők sokkal inkább tudják azt, hogy itt és most milyen magyarázatra van szükség, amely a tudományos és a gyakorlati szempontokat összekapcsolja, kiegyenlíti. Ehhez hozzá kell venni azt is, hogy egy külföldi sorozat lefordítása, lektorálása és kiadása olyan hatalmas időt venne igénybe, mely újból csak ennek elvetéséhez vezetett.
Nagy előnynek lehet tekinteni a magyar szerzők és a magyar lelki viszonyok figyelembevétele mellett az egy kötetet is. (Ez akkor is igaz, ha ez az „egy kötet" most némi módosulást szenved.) Ez azt jelenti, hogy minden egy helyen megtalálható. Nem kell könyvek tucatjait átnézni, hogy kortörténeti, irodalomtörténeti, bevezetéstani, exegetikai kérdéseket külön-külön megvizsgáljunk, mert ezek egy helyen rendelkezésünkre állanak. Ilyen egykötetes kommentár (vagy több kötetben, de egy egységet képező) nagy előnyöket rejt és a nyugati-keresztyén egyházak teológiai irodalmát ismerve egyedülálló vállalkozásnak mondható.
Vissza