Előszó
Kisdedeim!
Két esztendeje mult, hogy az ó, és uj testamentomi töréneteket képekkel ékesitve kezetekbe nyujtottam olly reménnyel, hogy nektek kellemes ajándékkal szolgálok, s megigértem, ha azt...
Tovább
Előszó
Kisdedeim!
Két esztendeje mult, hogy az ó, és uj testamentomi töréneteket képekkel ékesitve kezetekbe nyujtottam olly reménnyel, hogy nektek kellemes ajándékkal szolgálok, s megigértem, ha azt olly szívesen veenditek, milly hajlammal azt szerkeztem, ismét valami ujat fogok irni, mi sziveteket igen megörvendezteti. - A könyvecske, ugy hiszem, kellemes volt előttetek, mert igen számosan nyultatok utána. Azért adoott szavamat beváltani szentkötelességnek tartván ismét kis képes könyvet irtam, hogy nektek uj örömet szerezzek. Tárgya az előbbinél más, de czélja ugyan az. Leirtam ebben néhány Szentem életét rövideden, miszerint lássátok, milly igen szükséges, hogy istenfélők s jámboorok legyünk, ha igazán boldogok kivánunk lenni. És ki ne kivánna boldog lenni?
Olvassátok kisdedeim! szorgalmasan ezen könyvecskét; olvassátok szüleiteknek is üres óráikban, s meglátjátok, milly igen megfog örvendeztetni benneteket. Lelketek épülni, szivetek tisztulni, jámborságtok öregbülni fog. A kisdedeket hitta Jésus magához, s azt mondá, hogy övék a mennyeknek országa. Részesek leendetek ti is a mennyei örömökben, ha e könyvecskében leirt Szentek példait fogjátok követni.
Vegyétek szivesen igen csekély fáradalmimat, s ha látom, hogy ezen ajándékomat is szivesen veszitek, sőt e szerint istenfélők, s jámborok lenni törekedtek - a könyvecskét folytatni fogom, és szebbnél szebb képekkel diszesítendem.
Igéretem mellett azonban szeretetből, mellyel irántatok mindig viseltette, előbbi intésemet ismétlem. Legyetek kisdedeim! jók, féljétek az Istent, engedelmeskedjetek szüleiteknek, ugy mind itt, mind a siron tul igen igen boldogok lesztek; mit nektek tiszta szivből kiván a szerző.
Vissza