A Szent Korona amerikai kalandja

Fülszöveg

Budapest, 1978. január 5-én éjjel: amerikai és magyar szakértők és külügyi dolgozók a Parlament épületében aláírják a koronaékszerek átadásáról szóló hivatalos jegyzőkönyvet.
Az oroszok elől menekülő Szálasi Ferenc parancsára Pajtás Ernő ezredes, a koronaőrség utolsó parancsnoka 1945 márciusában a magyar koronázási ékszereket német földre vitte, majd több, hollywoodi akciófilmbe illő kaland után végül átadta azokat a 7. amerikai hadsereg ügyeletes tisztjének. Így kezdődött a Szent Korona amerikai kalandja, mely csaknem 33 évig tartott. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya 1947-ben úgy döntött, hogy a jelvényeket nem adja vissza a magyar kormánynak, s azokat a legnagyobb titoktartás mellett 1953-ban az Egyesült Államokba szállíttatta. A hidegháború éveiben a koronaékszerek sorsa a kétoldalú amerikai-magyar viszony egyik rendezésre váró kulcselemévé vált. Az amerikai kormány a jelvényegyüttes visszaszolgáltatását a magyar-amerikai viszony alakulásától tette függővé, míg a magyar fél többször is hangsúlyozta, hogy a regáliákat a magyar nép tulajdonának tekinti, s azok semmiféle tárgyalási alapot nem képezhetnek. 1956, majd a vietnami háború alakulása miatt a kétoldalú kapcsolatok normalizálására csak az enyhülési folyamattal párhuzamosan, a hetvenes évek folyamán kerülhetett sor, s ekkor már a látványos közeledés dominált. 1976 novemberében, Jimmy Carter elnök megválasztásának időpontjában már csak két rendezetlen kérdés maradt: a koronaékszerek visszaszolgáltatása és a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény kölcsönös megadása. Ezeket 1977 és 1978 fordulóján rendezték, így került vissza Budapestre a Szent Korona, a jogar, az országalma, a kard és a palást. Ez a kötet az 1978. január 6-i hivatalos átadási ünnepségnek állít emléket. Vissza