A szent király szabadjai

Előszó

A várjobbágyság történetének kutatása terén az elsőség minden bizonnyal a 13. század végén dolgozó Kézai Simon mestert illeti meg, aki - a középkori krónikások között kivételszámba menő társadalomtörténeti érdeklődésének bizonyságaképpen - egyebek mellett a várjobbágyság eredetének és mibenlétének is szentelt egy rövid és sokat vitatott mondatot művében. A tudományos igényű magyar történetírás megszületését követően előbb Czímer Károly, utóbb pedig Novák József próbálkozott meg a magyar középkor e sajátos társadalmi csoportja történetének monografikus igényű feldolgozásával. Sajnálatos módon egyik munka sem vált történetírásunk klasszikusnak mondható darabjává; kisebbrészt eredményeiknek az újabb kutatások hatására elkerülhetetlenül bekövetkező elavulása miatt, nagyobbrészt azonban azért, mert már saját koruk tudományosságának a legjavát jellemző színvonalat sem sikerült elérniük. A várjobbágyságot (is) érintő kutatások mindazonáltal nem korlátozódtak e két munkára. Mind ezeket megelőzően, mind ezeket követően történetírásunk számos olyan művel gazdagodott, amelyek több vonatkozásban és jelentősen tágították a várjobbágyság történetét illető ismereteink határait.
Magam, friss diplomával a zsebemben, az 1980-as évek második felében kezdtem a várjobbágyság történetével foglalkozni. Eredményeimet 1993-ban "A várjobbágyi birtoklás és társadalmi háttere Magyarországon a 11-14. században" című kandidátusi értekezésemben bocsátottam a szakmai közvélemény ítélete elé, s jelen kötet gerincét ennek a disszertációnak a szövege alkotja. Mivel időközben az értekezés számos részlete önállóan is megjelent, a továbbiakban ezekre a tanulmányaimra nem hivatkozom, legfeljebb azokban az esetekben, ha azok olyan kérdést tárgyalnak, amelyek bővebb kifejtése ez alkalommal nem látszott célszerűnek. A kötet anyagának összeállítása során ugyanakkor - ha azt szükségesnek találtam - a már megjelent részleteket is átdolgoztam, illetve olyan fejezetek beillesztésére is sor került, amelyek a disszertációban nem kaptak helyet, s ez idáig a fiókomban lapultak. Vissza