A Szent Johanna gimi - Örökké 1-2.

Előszó

Részlet a könyvből:

"Az egész úgy indult, mint egy normális péntek, a félév utolsó napján. Szokásosan felkeltem, szokásosan néztem ki, majd Cortez szokásosan értem jött. A Szent Johannához érve minden a szokásos módon történt, igazi „félév van, wááá" hangulat uralkodott, aminek Máday igazgatóhelyettes asszony szokásosan nem örült. Haller kiosztotta az ellenőrzőket, én pedig szokásosan nem kaptam meg, Így mehettem le az igazgatóiba, hogy a tanulmányi verseny nyerteseként külön Borreltől vegyem át. Kinga szokásosan tombolt, amiért mindketten dupláztunk a versenyhéten, én pedig szokásosan reagáltam rá, vagyis sehogy. Átvettem az ellenőrzőm, amiben a szokásos kitűnő' jegyeim szerepeltek, aztán kimentem a suli elé. És innentől a „szokásos" jelzőt felváltja a „rémálom" kifejezés, és utólag tudom csak, hogy a megszokott dolgok akkor jelentenek igazán sokat, amikor valami változás történik. Az egész hétvégémre, sőt ha túl akarom dramatizálni, akkor mondhatom, hogy talán az egész életemre hatással lesz, ami azután történt, hogy kimentem az iskolából. Sose jutottunk át Zsoltiék garázsába bandázni, ahogyan egyébként minden pénteken megtesszük és ahogyan előre megbeszéltük. Ugyanis Cortez szülei az iskola előtt vártak rá. Ami egyébként nem is lenne gond, még normálisnak is tűnne a dolog, ha: 1. Nem élnének amúgy Amerikában; 2. Ha nem éppen Cortezhez jöttek volna, erősen azzal a szándékkal, hogy rábeszéljék a külföldi továbbtanulásra, amiről egyébként hallani sem akait, és ami miatt a téli szünet óta nem beszélt a szüleivel, amikor is megdöntötte a világ körül repkedési csúcsot, mivel elutazott, két óra alatt összebalhéztak, és már tetette is át a jegyét, és jött vissza." Vissza