A Szent Johanna gimi - Ketten

Előszó

Január 16., vasárnap
Ez volt életem legjobb hétvégéje. De komolyan. Túl a féléven, felszabadultan, én kitűnő átlaggal, a többiek inkább csak átlaggal ©, gondtalanul, lezárva a tizenegyedik első felét, és még bele sem kezdve a másodikba. Igazi semleges állapot volt, a többiek pedig kellően kiélvezték azt, hogy per pillanat már nincs és még nincs miért aggódni. Legalábbis hétfőig. A péntek tehát így telt, valamennyien Zsoltiék garázsában lógtunk, és leginkább azzal töltöttük az időt, hogy Ricsi új bandájához hallgattunk meg jelentkezőket. Illetve én hallgattam őket, a többiek inkább csak kiröhögték a megszeppent fiatalokat, akik így, hogy egy halom vihogó meg baromkodó diák előtt kellett produkálniuk magukat, kicsit lámpalázasnak bizonyultak. Azon túl, hogy mindenki remekül szórakozott (szegény zenész jelentkezők, ösztönösen megsajnáltam őket), abszolút nem jártunk sikerrel, szóval egyelőre Ricsi egyedüli tag a saját bandájában, amit egyébként (szerinte) értelemszerűen „Ricsi"-nek nevezett el. Na, mindegy. Amúgy igyekeztem a lehető legtöbbet segíteni a válogatásban, mert valahol úgy érzem, van egy kis közöm ahhoz, hogy a legutóbbi bandája feloszlott. Mondjuk, ha a dobos nem kezd ki velem Cortez távollétében, és emiatt Kinga nem töri be az orrát, majd emiatt Zsolti nem esik neki a fiúnak Nem, azt hiszem, ennek mindenképp negatív vége lett volna. Apropó, Cortez.
Lassan egy hónapja, hogy járunk, ami annyiból kicsit bonyolult, hogy, ugye, az első heteket abszolút külön töltöttük, miatta (a téli szünetben szokás szerint a szüleihez utazott), aztán amikor visszajött, ott volt a félévi hajtás és a versenyhét, úgyhogy sulin kívül szinte semmi időt nem tudtunk együtt tölteni, miattam. így történhetett meg, hogy csak most, amikor minden Vissza