A Szent István csatahajó elsüllyedése

Előszó

A SZENT ISTVÁN CSATAHAJÓ ELSÜLLYEDÉSE
A Szent István csatahajó elsüllyedésére vonatkozó dokumentumok, az olasz ütközetjelentéseket is beleértve, annak ellenére maradtak magyar nyelven kiadatlanok, hogy közel nyolcvan éve hozzáférhetőek. Publikálásuk azért is aktuális, mert a Szent István roncsának 10 évvel ezelőtti megtalálása óta a hajó iránti érdeklődés folyamatosan növekszik. A 20 000 tonnás Szent István csatahajó Magyarország egyetlen dreadnought típusú csatahajója és egyben a valaha magyar hajógyárban épített legnagyobb hajó volt. Nagyságát jól mutatja, hogy a sorban következő nagyságú hajónál ötször nagyobb volt. Az első világháború kitörése után hamar bebizonyosodott, hogy az Adrián nem a nagy csatahajók és páncélos cirkálók, hanem a kisebb egységek, cirkálók, rombolók, de elsősorban a tengeralattjárók fogják a főszerepet játszani. A francia flotta megpróbálta ugyan lezárni az Adria bejáratát, az Otrantói-szorost, de az osztrák-magyar tengeralattjárók okozta veszteségek miatt fel kellett adniuk ezt a tervet. 1915 április végétől a szoros gyakorlatilag nyitva állt, de Anton Haus, a cs. és kir. hadiflotta főparancsnoka, nem kockáztatta meg, hogy egyetlen hajóját is a török vizekre küldje, noha a németek többször is kérték ezt tőle. Ezzel egy időben a német tengeralattjárók is egyre nagyobb számban futottak be Pólába és Cattaróba, ahonnan kiindulva az antant földközi-tengeri utánpótlási vonalait támadták. Ahogy a frontok megmerevedtek, úgy vált egyre fontosabbá az utánpótlás kérdése, mindkét oldal számára. 1915 közepétől, különböző formákban, megkezdődött a korlátozott, majd 1917. február 1-jétől a korlátlan tengeralattjáró háború. Az Otrantói-szoros lezárását, ekkor már kifejezetten tengeralattjáró ellenes éllel, az Admiralitás Első Lordja, sir Winston Churchill vetette fel először, az 1915 májusában Párizsban megrendezett tengerészeti konferencián. Churchill egy halászgőzösök által vontatott, aknákkal és jelzőbójákkal felszerelt zár felállítását szorgalmazta, de javaslatát csak 1915 őszén kezdték megvalósítani. A kiépítés azonban meglehetősen vontatottan zajlott. A halászgőzösöket gyakran más feladatokra osztották be, így a zár 1916 tavaszáig szinte csak papíron létezett. A zár megerősítése 1917. február 1-je, a korlátlan tengeralattjáró-háború meghirdetése után vált az antant számára elsőrangú feladattá. Vissza